Érdemes a mai gyerekeket színházba vinni? Megéri a családi hercehurcát? Kibírják egyáltalán mobil nélkül? Mit tehetünk, ha becsúszik egy sikamlós vagy rémisztő jelenet?

A színházba járást nem lehet elég korán elkezdeni. Egyre több helyen találunk családi mesejátékot, színdarabot, koncertet. A szervezők ezzel az ötlettel is a családi színházba járás értékét, fontosságát szeretnék hangsúlyozni. A gyerekközönség többnyire óvodai vagy iskolai szervezésben látogatja a színházat, ennek a korcsoportos színházba járásnak jó hagyománya, viszont mellette nagy élmény a családi színház látogatás is. Érdemes családi színdarabot választani, ha többgenerációs családi színházi élményre vágyunk, mely mind a szülőknek, nagyszülőknek, mind a gyerekeknek feledhetetlen perceket szerez.

Miért jó színházba járni?

A családi-, gyerekdarabok, koncertek népszerűsége is mutatja, hogy a színházi élmény esszenciáját sem a tévé kényelme, sem a 3D-s mozifilmek látványossága nem képes felülmúlni. A színház egy olyan személyes élményt nyújt, amit képernyőn keresztül lehetetlen megélni. Egyrészt megkívánja a közönségtől az aktivitást, hiszen nem elég csak pizsamában lehuppanni a fotelbe és benyomni a távkapcsoló gombját, hanem alaposan fel kell készülnünk már jó előre. Ki kell választani, hogy melyik darabot szeretnénk megnézni vagy melyik koncertre szeretnénk elmenni, meg kell venni a jegyet és nem árt az sem, ha a gyerekkel beszélgetünk arról, hogy mire is számíthat a színházban vagy a koncerten. A színházi előadás nagy előnye, hogy aktivitást és figyelmet igényel. Több érzékszervünkre is hat, érkezhetnek hanghatások, zene, fények, nem beszélve a színészek, zenészek játékáról. A gyerekek gyakran kiabálnak az előadások alatt, segítik a szereplőket vagy a színpadon, színpad előtt táncra is perdülnek velük. 

Hogyan készüljünk?

Ha több családdal vagy nagyobb társasággal tervezzük a színház látogatást, hasznos lehet, ha figyelünk az időbeosztásra. Például megbeszéljük, hogy mikor találkozunk, hiszen ha utolsó percen esünk be, akkor további időveszteséget jelenthet egymás megtalálása. Akár nagyobb, akár szűkebb körben megyünk színházba, koncertre, az előadás kezdése előtt, legalább negyed órával korábban illik megérkezni. Több gyerekes vagy egészen kis gyerekes családoknak érdemes lehet több idővel kalkulálni, ami a babakocsi ki-bepakolásával, a kistestvér megetetésével, megitatásával, tisztába tevésével el is megy. A kicsit nagyobbacskákkal is célszerű mosdóba menni, hogy ne az előadás közben kelljen átbóklászni a közönség sorain. Éppen emiatt az italfogyasztással csínján kell bánni, de mindenképp érdemes egy kis ásványvízzel készülni, főleg ha kisgyerekkel vagyunk. Íratlan szabály, hogy nem illik előadásra éhes gyomorral érkezni, egyrészt mert zavaróan kellemetlen, amikor az előadás alatt az éhségtől korog valakinek a hasa, másrészt, a szülőt és a testvéreket is zavarja, ha a gyerek minden tizedik percben megkérdezi, hogy mikor ehet már végre.

Kapcsold ki a mobilt!

Több helyen is cikkeztek arról hogyan tette helyre Szabó Kimmel Tamás azokat a nézőket a minap, akiknek megszólalt a telefonjuk, vagy a készüléküket nyomkodták előadás közben a Belvárosi Színházban. A jogosan felháborodott színészt az "internet népe" is védelmébe vette, például egy kommentelő ezt írta:

"Teljesen igaza van... egy bekapcsolva hagyott telefon nemcsak a színészeket zavarja, de a nézőket is, mert ők is kizökkennek abból az élményből, amit egy jó darab és egy jó színészi játék adni tud... "

Nem egyedi esetről van szó sajnos, annak ellenére, hogy szinte mindenhol felhívják a figyelmet a telefonhasználat korlátozására. Hasznos lehet otthon megbeszélni a nagyobb okostelefonnal már rendelkező gyermekekkel, hogy ilyenkor miért nem használunk telefont. Ha szeretnénk például egy családi fotót készíteni, megegyezhetünk, hogy előadás előtt, után vagy a szünetben kizárólag ebből a célból vesszük csak elő a telefont.

Forrás: hvg.hu

Mit válasszunk?

Bár kutatások szerint a kultúra fogyasztásának vannak olyan formái, amelyek szinte teljesen hiányoznak a fiatalok életéből (operába négyötödük, komolyzenei koncertre háromnegyedük soha sem jár)  a színház viszont úgy tűnik, a „túlélő” műfajok körébe tartozik. A fiatalok szemében a különbség a pörgős és nem pörgős művészeti ágak között van. Sikerre, főleg a kevésbé "rutinos" színházba járó gyerekek, tinik körében inkább az előbbiek számíthatnak. Éppen emiatt érdemes átgondolni, hogy milyen darabbal célszerű kezdeni. Nem árt, ha darab összhangban van a gyerek életkori sajátosságaival, lelkivilágával.  Vannak olyan könyvek is, melyek kedvet csinálnak a darabhoz. Ilyen például a Holnap kiadó Mesék az Operából sorozata, melyben eddig több könyv került a gyerekek elé: a Varázsfuvola, az Egy kiállítás képei, a Diótörő, a Péter és a farkas, a Hattyúk tava valamint az Állatok farsangja meséje, A tűzmadár stb.

"A gyönyörűen illusztrált könyvek a zeneművek eredeti sztoriját megtartva, de „gyermeknyelvre” fordítva vezetik be a gyerekeket a komolyzene világába. A kötetek kedves figurái talán még az operától korábban idegenkedő felnőttek kedvét is meghozzák majd, hogy bérletet vegyenek a következő évadra." - olvasható a sorozatról a nullahategy.hu-n.

Tótfalusi István Operamesék című régebbi kiadású, örökzöld könyve régóta kedvelt olvasmány. A mű az operairodalom huszonkilenc legnépszerűbb remekét, ezek cselekményét idézi fel és többen azért is hasznosnak tartják, mert érthető magyarázatai sokkal közelebb hozza az amúgy elvont zenét. Az Operameséket hangoskönyv formájában meg is lehet hallgatni, a mesélő: Rost Andrea.

A Pán Péter Stop blognak így nyilatkozott egy 13 éves fiú az első operaélményéről:

"Anyukámmal az előadás előtt átbeszéltük miről szól a történet, ami nagyon hasznos volt, mert az éneklés miatt sokszor nem lehet érteni a szöveget, vagy legalábbis nem arra figyeltem. Az osztálytársaim közül, volt, aki őszinte részvétet kívánt, amikor megtudta, hogy operát megyünk megnézni, persze ő még sohasem volt. Az egyik lány mondta, hogy biztos jó lesz, mert ő a "Pomádé király új ruhája" című operát nézte meg, ami Andersen A császár új ruhája című mesését dolgozta fel és nagyon tetszett neki. Az Erkel Színházban a Jancsi és Juliska az első néhány percben furcsa volt, nem az volt, amire számítottam, főleg, hogy a régi mesét hirtelen mai környezetben mutatták be, de utána hozzászokott a fülem, és nagyon élveztem az előadók játékát, a hangulat is magával ragadott. Engem különben az sem zavart volna, ha a hagyományos mesét hagyományosan mutatják be, nem kell mindent modernizálni, de lehet, hogy sok gyereknek jobb ha mostani díszletekkel lát egy ilyen operát. Megdöbbentett a végén, amikor a kis kísérleti egereknek vagy patkányoknak beöltözött gyerekek levették a ruhájukat, hiszen csak akkor tudtam meg, hogy ők a gyerekkórus tagjai, fantasztikusan énekeltek-táncoltak.  A manócskák mesei karakterei nagyon is valóságosak lesznek. Ugyanakkor a testvérét önzetlenül megmentő Juliskából pedig igazi szuperhős lett, ami szerintem nagyon eltalált végszója lett a történetnek. Újra elmennék szívesen."

Kiöltözzünk vagy ne?

Nem kell feltétlenül nagyestélyiben és szmokingban gondolkodni, hiszen egyre gyakrabban láthatunk utcai ruhát viselőket a színházban. Míg néhány évtizede ez szinte elképzelhetetlen volt, addig ma már egyáltalán nem szokatlan. Hogy hogyan illik felöltözni, az attól is függ, hogy melyik színházba, milyen darabra, előadásra megy a család. Görög Ibolya hazánk egyik legismertebb protokoll szaktanácsadója a fidelio.hu-nak így nyilatkozott erről:

„Az Opera vagy a Zeneakadémia mindig is az elegancia színhelye volt. Többen – különösen 50 év fölötti emberek – még mindig szmokingban, de legalábbis sötét öltönyben, fehér ingben, nyakkendőben, illetve hosszú ruhában mennek. Már a hely is sugallja, hogy hol vagyunk! A kőszínházakban nyilván rendezett, alkalmi vagy legalábbis nem sportos ruházat illik. Gyakran látjuk, hogy egy-egy musicalen többen lazán, farmer, póló, blúz öltözetben jelennek meg. Az alternatív daraboknál, független társulatoknál feltehetően elfogadott a lazább viselet, de a rendezettség, tisztaság, ápoltság ott is kötelező”

Dr. Ács Klára, a Magyar Divat Szövetség főtitkára szerint mivel a rendező, a színészek hosszú hónapokat készülnek egy-egy darabbal,  illik öltözékünkkel megtisztelni őket. A színházi látogatásra való felkészülés kiváló mód arra, hogy a nagyobb gyerekekkel elbeszélgessünk az alkalomhoz illő öltözködésről. Ha kifejezetten kisebbeknek szóló előadásra megyünk, lényeges, hogy előre gondoljuk át, hogy a gyerekek fognak-e mozogni, táncolni, vagyis bevonják-e őket is a darabba. Ha igen, nagyon fontos, hogy ennek megfelelően öltöztessük őket. Nem biztos, hogy egy 100 százalékos poliészterből készült tüllcsodában vagy egy kis bélelt öltönyben önfeledten tudna szórakozni a gyerkőc. Érdemes rétegesebben öltöztetni őket, hogy elkerüljük kimelegedést vagy túlzott kiizzadást. Ha a szülőnek is futkosni kell a gyerek után, nem biztos, hogy a magassarkú vagy egy új cipő felavatása a legjobb választás.

Rémisztő jelenet, pucérkodás, és trágárság - Avagy mi a helyzet, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy vártuk?

Jó ideje már folynak viták arról, hogy van-e helye a horrornak, a trágárságnak és meztelenkedésnek a színpadon. Legtöbben egyetértenek abban, hogy ha csak öncélú és megbotránkoztatást keltő célzattal van ilyen egy darabban, akkor az nem szerencsés. Mások erkölcsi érzetét sért. Általában a gyerek vagy családi darabokban kerülni szokás mindkettőt, de, sajnos így is előfordulhat, hogy olyan jelenetet látunk, amiben a szexualitás nem gyerekbarát módon jelenítődik meg. Szonját barátnője egy gyerekbérletes előadásra hívta meg, mert felszabadult egy hely, ott tapasztalt ilyet:

"Csupa általános iskolás volt az előadáson a kísérőtanárokkal. Egy ismert színésznő pucér felsőtesttel volt egy jelenetben meg egy fiatalemberről lekerült az alsónadrág.Az utóbbi egy pár másodperc volt talán de mindkettő sokkolt nemcsak minket, hanem a kísérőtanárokat is."

"16 évesen néztük meg az osztállyal a Bánk bánt modern feldolgozásban. Volt ott minden: füves cigi, ivászat, részegség, meztelenkedés, és kádban szex. Én akkoriban épp lázadtam, de mivel erkölcsös nevelést kaptam, még lázadó korszakban is ez kivágta a biztosítékot nálam, hogy színházban ilyet megengednek maguknak. Kötelező volt ott lenni, szünetben hiába mondtam hogy ez nekem nem fér bele, mondta az ofő, hogy akkor üljek bent előadás alatt csukott szemmel, ha nem tetszik, de nem mehetek el az előadásról." - nyilatkozta a blognak Sári.

 

Egy anyuka 5 éves kislányát egy ember alakú varjú rémisztette meg egy musicalen: "Hirtelen kijött a színpad mögül egy hatalmas károgó varjú s iszonyatosan éles hangon kezdett énekelni. A fényeffektek is elég félelemkeltőek voltak, így a kis Lottikám egyből sírva fakadt..."

Tanárként és szülőként sem hagyhatjuk figyelmen kívül hogyan reagál a gyerek ilyenkor. Tartsuk tiszteletben érzéseit, reakcióit. Azért is vagyunk mellette, hogy ha valami félelmet vagy visszatetszést azt jelezhesse. Ha előadás közben derülne ki, hogy nincs még kész az ott látott vagy hallott információ befogadására, feldolgozására, vagy zavarja, akkor nem szabad, sőt, akár káros is lehet ráerőltetni. Érdemes ilyenkor megőrizni hidegvérünket, ha olyat látunk, ami szülőként vagy tanárként minket is bosszant és akkor beszélni a gyerekkel miután lenyugodtunk. Vannak szülők akik legszívesebben a szőnyeg alá söpörnék a problémát, de a gond negligálásával nem fogjuk jobban érezni magunkat és a gyereknek sem tudunk segíteni. Bármennyire kínos, elkerülhetetlen, hogy szóba hozzuk az esetet. Legyünk nyitottak a gyerek kérdéseire a vulgaritás vagy szex területén is, és életkorának megfelelően válaszoljunk kérdéseire. Ha úgy látjuk, hogy a probléma feldolgozása meghaladja a kompetenciánkat, akkor forduljunk szakemberhez.

 Szerző: Bereczki Enikő ifjúsági generációs szakértő, a Happy Family szakértője és szerzője