Nézzünk meg néhány rendkívüli tehetséggel megáldott embert, akik az iskolapadban nem jeleskedtek, mégis később világhírű tudósok, művészek lettek!

Ma már tudjuk, hogy a képességek fejlesztéséhez, fejlődéséhez a biológiai, genetikai öröklődés mellett a minta, a viselkedési formák átörökítése is szükséges. Éppen ezért nem mindegy, hogy milyen családban nő fel valaki. Éppen ezért nem meglepő, ha tehetséges szülőknek szintén nem mindennapi kvalitású gyermekeik lesznek, hiszen otthon már egy olyan légkörben nőnek fel, ami kedvezhet a tehetség kibontakozásának. A családok világnapja alkalmával három olyan családot mutatunk be, ahol több nemzedéken is átívelt a zsenialitás.

Négy generációs orvosgéniuszok

Szentgyörgyi Albert neve mindenki számára ismerősen cseng, de valószínűleg sokan nem tudják, hogy egy neves orvosdinasztia, a Lenhossék család leszármazottja, mely négy generáción át orvostehetségeiről volt ismert. Nem beszélve arról, hogy Szentgyörgyi itthon élve kapta meg a tudományos világ egyik legnevesebb elismerését, a Nobel-díjat.  Apai ágon is tevékeny felmenőkkel büszkélkedett. Dédapja, Szent-Györgyi Imre királyi személynök hitelesítő aláírásával került kihirdetésre 1848-ban az a törvény, amely Magyarország és Erdély unióját mondotta ki. A nagyapa, Szent-Györgyi Imre igazságügyi államtitkár, kúriai tanácselnök volt. Albert apja, Szent-Györgyi Miklós, a fiú születésekor pénzügyi fogalmazó, majd jószágkormányzó a Nógrád megyei Kis-kér pusztán. Szent-Györgyi  anyai ági nagyapja, József, anatómusprofesszor, a Tudományos Akadémia tagja, az első pesti mikroszkóp tulajdonosa. A Nobel-díjas professzor édesanyja Lenhossék József egyetemi tanár leánya, Jozefa volt. A tudományok és művészetek iránt nyitott szép hangú lány operaénekesnő szeretett volna lenni, de Gustav Mahler azon a véleményen volt, hogy hangja volt nem elég erős ahhoz, hogy betöltsön egy előadótermet. A zeneszerző kritikája elvette a kedvét a karriertől, s inkább férjhez ment, de családi körben szívesen énekelt és zongorázott. Gyermekei is szerették a zenét, Albert meg tanult zongorázni, Pál pedig hegedülni, s a legidősebb fiú úgy megkedvelte a hegedűjátékot, hogy felnőve zenészi pályára lépett.  Jozefa és férje korán különköltöztek, s a gyerekeket anyjuk és családja nevelte. Szent-Györgyi Albert 1963-ban írt önéletrajzában neveltetésükben az anyai ág hatását hangsúlyozza, így emlékezve nagyapjára és nagybátyjára:

„...Én azt hiszem, hogy sokak nevelése és tanítása már a születés előtt kezdődik. Az én neveltetésem a múlt század elején kezdődött, az 1800-as évek elején, mikor egy mezítlábas parasztgyerek, az akkori elmaradott, szegény Észak-Magyarországról útnak indult dél felé, hogy tudást keressen. Lement Pozsonyba, és ott elszegődött egy patikushoz kihordógyereknek. Két évtizeddel később már Bécsben találjuk, mint a
fiziológia professzorát. Később visszajött Magyarországra, hogy a magyar egészség ügy vezetője legyen. Ennek a fiúnak a fia is egyetemi tanár, professzor és kutató lett, és annak a fia az én anyai nagybátyám, Lenhossék Mihály, a neves hisztológus...”

Az apai nevelést anyai nagybátyja, Lenhossék Mihály, az anatómia neves professzora igyekezett pótolni tehát, aki a fiatal Albert szellemi irányítója is volt. A középiskolában eleinte kifejezetten rossz tanuló unokaöccsét egy ideig eltiltotta az orvosi egyetemtől, nehogy szégyent hozzon a családra. Miután azonban kitűnőre érettségizett, fáradhatatlan tanuló vált belőle, szorgalma és tehetsége 44 évesen a Nobel-díjig vitte. Hosszan lehetne részletezni a tudós Hollywood-i filmbe illő kalandos életét, amint például titkos diplomáciai küldetés céljából Isztambulba utazott, hogy Magyarország háborúból való kiugrását előkészítse. Nem is csoda, hogy később Amerikában a CIA és az FBI is megfigyelés alatt tartotta. A német megszálláskor Hitler személyesen adott parancsot az elfogatására, de az utolsó pillanatokban sikerült őt kicsempészni a svéd nagykövetségről. Élete utolsó két évtizedét a rákkutatásnak szentelte. Vitalitása és életkedve élete végéig megmaradt. Kilencvenhárom évesen hunyt el az Egyesült Államokban. 

Életrajzából tudjuk, hogy David unokája  kiemelkedő zenei tehetséggel bírt: "1969-ben a tizenhat éves, érzékeny fiú - akit kifejezett zenei tehetséggel áldott meg a sors - a Juilliard Iskola hegedű szakára készült beiratkozni. David feltűnően hasonlított a fiatal Albertre. - Ez David unokám - büszkélkedett csaknem csodálattal barátainak. - Már el tudja játszani a Kreutzer-szonátát. (...) Később - egy interjú alkalmával - arra a kérdésre, hogy mi lett volna belőle, ha nem megy kutatónak, Szent-Györgyi habozás nélkül válaszolta: »Egy szimfonikus zenekar karmestere.« Bizonyára nem véletlen, hogy abban az időben David unokája már karmesternek is tanult.” 

Az író-költő-nyelvész géniuszokkal teli Karinthy család 

Ki ne ismerné  a legendás magyar író-költőt, Karinthy Frigyest? Mindenki tudja, az is, aki nem olvasta, hogy mit jelent, ha „röhög az egész osztály", ha „lógok a szeren", ha „magyarázom a bizonyítványom", ha „minden másképpen van".  Mondataiból gyakran idézett köznyelvi szólások születtek. 

Ha a családi háttérét megismerjük, könnyen megérthetjük, miért is vált belőle, gyermekéből Ferencből  és unokájából Mártonból az irodalom iránt fogékony, társadalmi problémákra érzékeny művész. Tudni kell, hogy a taz intézményes keretek közötti tanulást nemigen preferálta egyikük sem, sőt, voltak kifejezetten rossz tanulók is a családban.

A múlt századi magyar irodalom egyik legeredetibb alakjának édesapja Karinthy József, Ganz gyári tisztviselő volt és amatőr filozófus is egyben. A Magyar Filozófiai Társaság alapító tagja volt, sok művész, gondolkodó járt hozzájuk így a gyerekek eleven szellemi közegben nevelkedtek. Édesanyját hatéves korában elveszített. Gizella, a legidősebb nővér, kereskedelmi iskolát végzett, tisztviselő lett. Norvégiába ment férjhez, népes családja ma is ott él. Karinthy József, Frigyes öccse, fiatalon Párizsba költözött, ahol egy életen át fordította franciára Madách remekét, az "Ember tragédiájá"-t. Etelka (Ada) már fiatal korában jól zongorázott, verseket írt, később pedig a nagybányai szabadiskolában tanult festeni. Elza is festőnek készült. Emília nyelvtehetségét apjától örökölte, műfordítóként is dolgozott. Később arra is fény derült Karinthy Frigyes fiától Ferenctől, hogy bár magát Karinthy Frigyest kiváló műfordítóként is emlegeti az utókor, a magyaron kívül egyetlen más nyelven sem tudott tisztességesen: "Valamennyiünk közül apánk tudott legkevésbé németül, angolul szinte egyáltalán nem tudott. Leghíresebb "műfordítását", Milne Micimackóját is Emília nővére készítette, aki viszont valóságos nyelvzseni, bár kissé őrült volt." Karinthy leginkább csak lektorként működött közre a fordításokban.

Frigyes első regénye már 15 éves korában (!) megjelent Nászutazás a Föld középpontján keresztül címmel. Meglepő, de gyengén érettségizett. Egyszerre kezdett ugyanis bölcsészeti, orvosi, természettudományi tanulmányokat, de diplomát soha nem szerzett, inkább írt,újságíróként dolgozott. 1914-ben nősült, vette el Judik Etel színésznőt, gyermekük, Gábor költő lett. Az önéletrajzában maga is elismerte, hogy nem volt jó tanuló, egy-egy tárgyból olykor pótvizsgáznia is kellett. Bár az iskola nem érdekelte, már – 6-7 éves kora óta – javában verselt, tizennyolc éves korában közös kötete jelent meg barátjával, Devecseri Gáborral. Ezt Etel már nem élhette meg, hiszen még 1918-ban a spanyolnátha áldozataként harminckét éves korában, amikor Gábor mindössze 4 éves volt, meghalt. A tragédia után Karinthy Frigyes visszavonult a közélettől, felesége halála napján pedig ezt írta a naplójába: „Úgy érzem, agyamban daganat képződött, vagy egy éles idegen tárgyat döftek bele, amikor ő meghalt, ezt a kést nem húzhatom ki belőle többé, mert hiszen ő halott marad (csak ha feltámadna, ami lehetetlen,), de idővel hozzászokik majd az agyam a késhez és járni fogok vele, mint aki golyót hord a koponyacsontban”.

1920-ban ismerte meg az ünnepelt szépséget, Böhm Arankát, akinek még Ady Endre is csapta a szelet és szentelt egy versciklust. Legendás házasságuk a nő és férfi örök párharcának ékes és meglehetősen zajos, viharos bizonyítéka volt. Aranka nemcsak szép volt, hanem rendkívül okos is, és elég bátor ahhoz, hogy feleségként és anyaként orvosi tanulmányokba kezdjen. Mint már említettük, az 1931/32-es tanévben végzett a pesti orvosi karon, majd praktizálni kezdett. Először Schaffer Károly ideggyógyász klinikáján dolgozott, 1934-től pedig az Országos Társadalombiztosító Intézet orvosa volt, önálló rendelőt nyithatott.1921-ben született meg közös gyerekük, Ferenc, aki később szintén neves író lett. A Karinthy család meglehetősen bohém és színes életét, az állandó társasági nyüzsgést, melynek meghatározó alakjai volt Kosztolányi Dezső, Devecseri Gábor, Somlyó Zoltán, Móricz Zsigmond és sokan mások megismerhetjük Ferenc műveiből. Életművének ugyanis szinte a fele ezekből a családi és egyéb kamaszkori emlékekből vette témáját. Volt egy másik meghatározó élmény is számára, a sportban is komoly sikereket ért el, kamaszkorától a Fradiban vízilabdázott, felnőttként az FTC szakosztályi elnöke volt. De ne szaladjunk annyira előre, a kamasz Ferenc apjánál agydaganatot diagnosztizálnak. Frigyest a 1936-os stockholmi agyműtét jól sikerült, de alig két évvel később Karinthy elhunyt. Felesége, aki ekkor negyvenöt éves korában megözvegyült doktornő kiköltözött az Egyesült Államokba. A második világháború kitörésekor ki akarta vinni magához fiát is, aki megtagadta  kérését, így vesztére  visszatért Magyarországra. A zsidó származású asszonyt Auschwitzban állítólag a tábor rettegett orvosa, Jozef Mengele megpróbálta rábírni az együttműködésre. Az özvegy válaszul felpofozta Mengelét.  Böhm Aranka élete a tábor gázkamrájában ért végett.

Ferencnek 17 évesen a második világháború idején családfenntartóvá kellett válnia, majd miután magyar-angol-olasz szakon diplomát szerzett, nyelvészetből doktorált. Féltestvéréről a költőgéniusz Karinthy Gáborról is ő gondoskodott, akinek megviselték az idegeit a meghurcoltatások, a nyilasok razziái és  22 évesen jelent meg első regénye, a Don Juan éjszakája, melynek sikere végül az írói pályára terelte, bár nem így tervezte, ahogy egy egy interjújában mondta: „Nagyon nem akartam író lenni. Nem akartam Karinthy Frigyes fia lenni. Nyelvész voltam, vízipólózó, sportoló, edző, tisztviselő, dramaturg, lektor, minden, csak író nem.” Budapest számos színházában dolgozott dramaturgként és rendszeresen írt. Kötetei közül kiemelkedik a Szellemidézés, amelyben a Karinthy-család sokszínű életébe nyújt betekintést, a háborús élményeit, tapasztalatait felidéző Budapesti tavasz, amelyből 1955-ben Máriássy Félix nagy sikerű filmet is rendezett. Alakjáról, egyéniségéről fia, a tavaly elhunyt Karinthy Márton, Kossuth-díjas  színigazgató, színházrendező, író nagy sikert aratott regénye, az Ördöggörcs. Utazás Karinthyába nyújt teljesebb képet.

A 19. század egyik legnagyobb tudósa és nem mindennapi tehetséggel megáldott családtagjai

Sir Frederick William Herschelt (1738-1822) német származású zeneszerzőt, csillagászt minden idők egyik legnagyobb megfigyelő csillagászaként tartják számon. Egy német tízgyermekes családban született, ahol bensőséges, inspiráló légkörben nevelkedett. Horváth Árpád: Nagy vállalkozások című írásából tudhatjuk, hogy katonazenész édesapja és közte meghitt barátság alakult ki. A csillagászat iránt érdeklődő apa, fiával sokat beszélgetett kedvteléséről. A fiút eleinte azonban a zene érdekelte inkább. 1755-ben a hadsereg tagjaként Angliába vezényelték, ahol letelepedett. Angol állampolgár lett és zenetanításból próbálkozott megélni a népszerű fürdővárosban Bath-ban.

Zeneműveket is szerzett, melyek többsége sajnos nem maradt fenn. Felnőtt fejjel kezdett komolyabban is érdeklődni a csillagászat iránt. Remek távcsöveket készített, melyeknek híre a királyi udvarba is eljutott. A tudománykedvelő angol király udvarában is népszerű ember lett. Az igazi fordulópontot azonban az hozta el életébe, amikor házának udvaráról felfedezte az Uránusz bolygót, ami egyszeriben világhírt hozott számára. Később az Uránusz két holdját is megtalálta. A hírnév lehetővé tette, hogy főállású csillagászként dolgozzon tovább. Ekkor hozzáköltözött húga,  Caroline Herschel,  aki nemcsak asszisztense lett, hamarosan saját megfigyeléseket is tett. 1783-ban három új csillagködöt talált, 1786 és 1797 között nyolc üstököst fedezett fel. 1798-ban a Royal Society adta ki a Flamsteed féle katalógushoz készített korrekcióit. Bátyja halála után hazatért Hannoverbe, ahol munkáját tovább folytatta. A Royal Astronomical Society aranyérem mellett számos kitüntetésben részesült.  Megírta bátyjának életrajzát, amely egyúttal értékes kortörténeti dokumentum is. Az első csillagász-asszony volt, aki e tevékenysége után szerzett jövedelmet, és az első nő volt (150 éven át az egyetlen) akit a Királyi Csillagászati Társaság kitüntetett. 

Fredrichre visszatérve, fontos megemlíteni, hogy egyetlen gyermeke, John apja nyomdokaiba lépve csillagász és matematikus lett, a déli égbolt tanulmányozásával szerzett hírnevet. Nevét a színkép láthatatlan hősugarainak felfedezése, a fényképészet, a daktiloszkópia és a tudományos fantasztikus irodalom őrzi. Legfontosabb találmányát – a legolcsóbb, legegyszerűbb rajz és térképmásolási eljárást, a közönséges fénymásolatok készítését ma is használjuk. Ő volt az, aki megalkotta és elsőként használta a photography a positive, negative és a snapshot szavakat. 

 A Szent-Györgyi, Karinthy képek forrása:  Wikipedia

Hershel kép forrása: pixabay.com