Szepesi Anett óvodapedagógus szerint amennyiben a járvány második hulláma miatt esetleg újra teljesen az online nevelésre kellene visszatérni egy intézménynek, akkor a gyermekek szociális készségeinek fejlesztése valóban nehézségekbe ütközhet. Úgy látja, hogy ezen a téren is nagyon nagy különbség van gyermek és gyermek között:

"Ahol a családban több hasonló korú testvér van, ott eleve könnyebb a szülő helyzete is, hiszen tudnak a testvérek együtt játszani, s gazdagabb lehetőség adódik a szociális tanulásra. Azoknak a gyerekeknek kicsit nehezebb, akiknek nincs testvérük, illetve az ilyen családokban a szülőre több feladat hárul, hogy gyermekével együtt játsszon. A sok beszélgetés, s a szerepjáték és a szülő által mondott mese nagyon fejleszti e készségeket, és az érzelmi intelligencia alakulását, például babákkal, plüssökkel való óvodás, családos szerepjátékokkal, ovis témájú mesékkel. Nagyon fontos az is, hogy az óvónők által online küldött fejlesztő feladatokat, ötleteket kövessék, s kapcsolatban maradjon a család a pedagógusokkal, szükség esetén tanácsot is kérjen e rendkívüli helyzetben."

Lendvai Lászlóné intézményfejlesztő, szakmai vezető, a  Mód-Szer-Tár oktatásszervező és Tanácsadó Bt. alapítója  úgy látja, hogy a koronavírus-járványhelyzetben első hullámában bevezetésre került óvodán kívüli óvodai nevelés (Home Office) elsődleges tapasztalatai közé tartozott, hogy a szülők leggyakrabban nevelési kérdésekkel keresték és kérték az óvodapedagógusok segítségét. Jó szívvel ajánlja a gyermekek iskolai beilleszkedéséhez és később majd a nagybetűs életben való boldogulásukhoz is nélkülözhetetlen szociális kompetenciák számos óvodában is használatos mérőeszközének a családok számára készült változatát és kipróbálását, alkalmazását:  "E nélkülözhetetlen kompetenciák fejlesztését segítő megfigyelési szempontsor az alábbi területeken szolgálhat támpontul a szülők számára a gyermekeikkel szemben támasztott elvárásaik kialakításához, fejlődésállapotuk feltérképezéséhez, és a továbblépés útjainak kijelöléséhez."

Ezeket a szakember a következő pontokban határozza meg:

- Normához, szabályhoz, szokáshoz való viszony (egészségügyi szokások területén a testápolás és önkiszolgálás)
- Társas kapcsolatok (etikai normák, gyermek viszonya a felnőttekhez, a gyermekhez és a közösséghez)
- Tevékenységhez való viszony (önként vállalt és a „kötelező” jellegű, valamint a közösségért vállal tevékenységek)

"A fenti területekhez kapcsolódóan az érintett gyermek számára észrevétlen módon, családi környezetben zajló célzott megfigyelés során figyelhetik meg a szülők többek között a kitartás, együttműködés, szervezés, alkalmazkodás, konfliktuskezelés, önfegyelem, önállóság, kudarctűrés és még számos magatartásjellemzőket" - magyarázza Lendvai Lászlóné, aki egy mérőeszközt is javasol: 

"Az „Óvodapedagógusok és családok támogatása segítő szakemberek bevonásával – Óvodán kívüli óvodai nevelés megszervezése a koronavírusjárvány idején II. – Hasznos praktikák a Mód-Szer-Tár-ból 4” kiadvány 8. sz.. mellékleteként több más – köztük Bereczki Enikő generációs szakértő online előadása - izgalmas és érdekes családsegítő tartalom mellett elérhető és megrendelhető. Abban a reményben, hogy ajánlásommal hozzájárulhatok a családi nevelés eredményességéhez javasolnám, hogy a szülők megfigyeléseik tapasztalatait és a továbblépés lehetőségeit beszéljék meg gyermekeik óvodapedagógusaival."

Kisiskolások

 Az alapvető társas viselkedési formák elsajátításában igen fontos szerepük van a szülőknek, mivel viselkedésük példaként jelenik meg gyermekeik számára a mintakövetés, az utánzás.  Ahogyan a szülők viszonyulnak egymás, a gyerek és mások felé, mikor öröm érte őket, elkeseredtek vagy bajba kerültek és segítségre van szükségük, a gyerek nagy valószínűséggel azt fogja másolni.  Iskolába lépve a szülő mellett a tanár is mintaadóvá válik. Gál-Szabó Edina alsós tanító, osztályfőnök úgy gondolja, hogy a közös olvasás, egyszerű történetek, korosztályuknak megfelelő kisfilmek közös megbeszélése, feldolgozása nagyon sokat segít a gyerekeknek abban, hogy a szociális és empatikus készségeik fejlődjenek:

"A mesék, filmek szereplőinek karaktere, viselkedése, életútja sokat tud a kisiskolás gyerekeknek ebben segíteni.

A történetekről érdemes beszélgetni, például: miért jó az a cselekedet, miért nem, ő mit csinálna másként egy ilyen helyzetben. Illetve, jónak tartom, ha játszanak olyan játékokat a szülőkkel, testvéreikkel, barátaikkal, amelyekben a mindennapi élet szituációival találkozhatnak, és gyakorolhatják a helyes viselkedést: köszönés a felnőtteknek; odafigyelés a társaikra, tanáraikra; segítőkészség, együttműködés másokkal."

Benke Veronika tanítónő szerint az iskolai közösség természetes velejárói a konfliktusok, így egy osztályközösségben is elkerülhetetlen ezek megjelenése. Ilyen eseteknél jól látható kiben van meg az együttműködésre való hajlam, az empátia, a nyitottság a hibázás beismerésére, bocsánatkérésre, kinél szükséges ezekben fejlődni. Éppen ezért nem tartja jó megoldásnak, ha a szülők féltik a közösségi élet konfliktusaitól a gyermekeiket, inkább azt javasolja, hogy úgy tekintsenek ezekre, melyekből a gyermek tanulhat, hiszen látják egymás viselkedését, és megtapasztalhatják, hogy mindannyian eltérő módon kezeljük a konfliktusainkat. Az online csoportokban viszont legtöbbször máshogy viselkednek a gyerekek, továbbá sem a szülő, sem a pedagógus nem tud könnyen beavatkozni gond esetén, így semmiképp sem javasolja alsó tagozatos gyereknek a közösségi oldalak, csoportok használatát karantén alatt sem.

Felső osztályosok, középiskolások

Csuka Ádám egy budapesti általános iskola informatika tanára és egyben felsős osztályfőnök azt tanácsolja, hogy ha van olyan barát, rokon, akivel a gyermek tud személyesen is találkozni, azt támogassuk, segítsük:

"A szülő is próbáljon meg minél többet beszélgetni a gyermekével, és nagyon fontos, hogy legyenek őszinték, bármilyen témát is hoz fel a gyermekük. Semmilyen témát ne kezeljenek tabuként, esetleg mérgesen, idegesen, mert akkor a gyermekük nem fog tudni velük nyíltan és őszintén beszélgetni, el fog zárkózni a további beszélgetésektől. Amennyiben a szülők egy témában járatlanok, aminek a mai korban elég nagy esélye van, akkor nézzenek utána vagy kérdezzenek utána annak a témának, hogy minél többet tudjanak beszélgetni a gyermekükkel."

Kiss Judit pszichológus rámutat arra, hogy a kiskamasz/kamaszkor ebből a szempontból roppant szenzitív, törékeny időszak. Ebben az életkorban a kortársak szerepe hirtelen és extrém módon felértékelődik. A szakember szerint a szülőknek is fontos megérteni, hogy a  kortárs közösséghez tartozás érzése, annak a vágya soha nem volt, és soha nem is lesz ilyen fontos egy ember élete során, mint ebben az időszakban:

„Alapszabály a szülői attitűdben, hogy a kereteket nekünk kell megszabni, következetesen tartani, de minden esetben a gyermek igényeihez, szükségleteihez szabva, vagy időnként újraszabva. Éppen emiatt a karantén sok kamasz számára felért a pokollal. A szülők társaságát időnként érezhették elviselhetetlennek, főleg, ha a kamaszodás folyamata sok konfliktust szül a családban, és az összezártság miatt ez még fel is erősödött. Normál helyzetben az ebből fakadó feszültségüket le tudják vezetni a barátok között, panaszkodással, játékkal, bulikkal stb. Most azonban erre nem volt lehetőség, és a barátok, iskolatársak, edzőtársak mindennél jobban hiányoztak. Ez sok kamaszt megviselt, akár pszichés problémák is keletkezhettek.” Kiss Judit szerint erre fel kell készülni a következő hullámban is, ha sor kerül a bezárkózásra. Szülőként intő jelek esetén segítséget kérni, ha szükséges. Sok szakember állt át a pandémia idején online működésre, tehát erről nem kell lemondani később sem. A pszichológus szerint a helyzetet könnyítheti, nehezítheti is a korábbi tapasztalat. Egyrészt már kialakult valamilyen ritmus az összezártságra, és ezért könnyebb lenne újra felvenni a fonalat. Nem most szembesülnénk meglepetésszerűen a helyzetből adódó nehézségekkel. A tapasztalatok alapján tudatosabban, átgondoltabban tudjuk majd megszervezni az életünket, ha erre sor kerül. Másrészt a negatív tapasztalatok nehezíthetik is az újabb bezárkózást, mert lehetnek félelmek a leendő helyzettel kapcsolatban, emiatt létrejöhet egy negatív előhangolás. Mindez akkor is létrehozhatja a feszültségeket, ha egyébként enyhébb formában találnánk szembe magunkat azzal. Mint ahogy az iskolára, erre is érdemes lélekben, fejben felkészülni, és levonva a tanulságokat a korábbi tapasztalatokból, megtervezni az életet egy esetleges újabb karantén idejére. Ebben a témában is javaslom, hogy a keretek közösen, a gyermeket bevonva határozzák meg a családok.”

Kiss Judit a szülői mintaadás fontosságára is felhívja a figyelmet: "Ha a kamasz látja, hogy szülőként hogyan tartom a kapcsolatot karantén idején a rokonainkkal, barátokkal, kollégákkal, az egy minta számára, kiindulási alap. Ezt segíthetjük azzal, hogy megkérdezzük tőle, kivel, és hogyan szeretné tartani a kapcsolatot, mire van ehhez szüksége (telefon, alkalmazások letöltése stb.)."

Ami a szociális kapcsolattartást illeti, a pszichológus úgy tapasztalja, hogy kénytelenek voltunk/leszünk kicsit engedékenyebbek lenni a gyerekkel a online-felületeken, ugyanis karantén idején ez az egyetlen lehetőség a kortársakkal való érintkezésre. „Lehet nekik kicsit többet engedni, de nem győzöm hangsúlyozni a keretek tartását szülőként.  A gyerekek könnyen belecsúsznak a határtalanságba, mértéktelenségbe. A határok tartását ők még most tanulják, nem elvárható tőlük, hogy egy felnőtt számára is nehéz feladatként megjelenő profi időgazdálkodás szerint szervezzék a dolgaikat. Ebben is segítenünk kell őket, támpontokat és magyarázatokat kell adnunk nekik a tekintetben, hogy szülőként miért és meddig engedek, nem engedek valamit. Egyezzünk meg velük abban, hogy időben mennyit és hol tölthetik az idejüket az online térben, és aztán ezt célszerű betartatni velük. Természetesen fontos azt is tudni, hogy ebben az életkorban a gyerekek elkezdenek titkolózni, egy privát szférát kialakítani. Ez normális, a kamaszkor velejárója, a leválási folyamatot, identitás építését segíti. Szülőként tehát tiszteletben kell tartanunk ezt a privát szférát (minél idősebb a gyerek, annál jobban), amellett, hogy mégis valamilyen szinten kontrolláljuk a gyerekek online tevékenységét.”

A szakember elismeri, hogy nehéz feladat ennek az egyensúlyát megtalálni, ezért is javasolja azt, hogy a gyermeket partnerként számba véve, vele egyeztetve, a megértésére és az együttműködésére alapozva próbáljuk ezt megtenni, és fokozatosan kivonulni az ő teréből. Mindehhez szükség van a szülő és gyerek jó kapcsolatára, amit nyilván nem kamaszkorban kell már megalapozni, de a pszichológus arra biztat, hogy sosem késő reparálni a kapcsolatot: „Sokat segít, ha vannak közös programok (akár egy kártyaparti, vagy kerti sütögetés, vagy mosogatás), beszélgetések. A karantén kiváló lehetőség erre, mert a kapcsolatok építése mindig időigényes feladat -bármilyen kapcsolatról is legyen szó -, és most idő aztán volt és lehet, hogy lesz is bőven.”

Szerző: Bereczki Enikő ifjúsági és generációs szakértő, a Happy Family külső munkatársa