Engedheted a gyerekednek a tévézést vagy nem? Ha igen, mennyi időt tölthet ezzel?  A most felnövekvő generáció milyen mesehősökön nevelkedik? Ha túlzásba vittük a mesenézést, van még visszaút? Szakértői tippek következnek!

Minden ember egyfajta meseéhséggel születik meg. Ki ne emlékezne gyerekkorából a behunyt szemmel hallgatott esti mesékre? Vagy az idősebb generáció azokra TV-Macival kezdődő felejthetetlen mesehősökre, melyek reneszánszukat élik a retro-hullámban. A régmúlt mesefilmek annyira belopták magukat szívünkbe és az idő múlása ellenére a mostani gyermekek számára is értéket közvetítenek és szórakoztatva nevelnek.Mi a helyzet a mai mesefilmekkel? Milyen mintát közvetítenek a kisebb gyermekek számára? Megfelelnek a szórakoztatva nevelés elméletének? Képes-e a bennük látottakat a kiskorú néző feldolgozni önállóan vagy akár felnőtt segítségével?

Értékek vagy tömegkulturális gagyi?

A televíziózás elterjedésével a mesekönyvek olvasása, illetve az emlékezetből elhangzó meséken kívül a mesefilmek is megjelentek a gyermekek meseéhségének kiszolgálására. Statisztikák szerint minden gyerekes családban van legalább egy televízió, minden második gyerekszobában ott pedig áll a TV-készülék. Magyarországon 1959-től kezdődött a gyermekműsorok előkészítése. Bálint Ágnes, a Futrinka, a Mazsola és a Frakk-megálmodója volt az MTV első gyermekműsor-szerkesztője. Eleinte olyan bábfilmeket készítettek az esti meséhez, mint a Futrinka utca. Az első sajátkészítésű rajzfilm a Kukori és Kotkoda volt (1970). Szintén a hetvenes évek szórakoztató filmterméke volt a Kockásfülű Nyúl, majd a Mézga család és Vízipók-Csodapók epizódjai. A másik fő irányvonalat a folklór jegyében készült magyar népmesék és mondák jellemezték. A készítők célja szórakoztatás mellett nevelői értéket is kapott: a jót jónak, a rosszat félreértés nélkül rossznak ábrázolták. A rendszerváltással érkező változások, a folyamatos átszervezések és leépítések a gyermekműsor-készítés hanyatlását eredményezték. Az 1997-től megjelenő kereskedelmi TV-csatatornák a hiányt amerikai és távol-keleti mesékkel pótolták. Az itt sugárzott mesék nagy része  morális értékek helyett inkább életmódot közvetített. Ez a mesevilág már főként az egymással rivalizáló üzletemberek, és rémisztő kígyó- és robotmutánsok harca, olyan brutális akciójelentekkel ráerősítve, amelyeket a gyerek képtelen saját világába áthelyezni, a képernyőről érkező üzeneteket fantáziával vagy játék segítségével levezetni. A kislányoknak szóló mesék között megjelentek a világmegváltó, karatézó, mobilozó és pasizó szingli plázacicák és szupernők. Sokak szerint az újgenerációs mesékkel, valamint az akciófilmek „kicsinyített másaival” a készítők determinálják kis nézőik médiaízlését – felkészítve őket a felnőtteknek szóló hollywoodi filmek befogadására.  

„Ami az említett mesékből árad, az nem a gyerekek élete. A felnőttek diktálják az iramot, az õ fantáziájuk, elképzeléseik valósulnak meg ezekben az alkotásokban”

– írja Dr. Korányi András egy cikkben. A Pannóniai Film kft. egykori igazgatója egy sajtónyilatkozata pedig a következő véleményt fogalmazta meg:

A japán-amerikai rajzfilm dömpingben a legfájóbb az, hogy nem is pontosan tudni, mi vész el, mi felejtődik el. Amerikából sem az érték kerül át hozzánk, pedig volna az is, hanem a tömegkulturális gagyi.

A gyerekfilm-csatornák feltüntetik a mesefilmek elején a korhatárt, sőt mesefilmes TV-csatornák különböző korosztályoknak készülnek, az internetes mesefilm-nézéssel a lehetőségek tárháza még jobban kitárult.

A szülőnek fogalma sincs mit néz a gyerek órákig

Ma már nem kérdés hogy a televíziót és az internetet nevelési tényezőnek kell tekinteni, hiszen sok gyermek több információt, indítékot, élményt kap innen, mint a szüleitől. Kiss Judit A televízió hatása a kisiskolás gyerekekre tanulmánya más hazai és nemzetközi vizsgálatok adataival egybehangzóan rámutat arra, hogy a gyerekek életének, élmény- és ismeretszerzésének egyik, ha nem a legmeghatározóbb eszköze a média, azon belül is a televízió. A szerző fontos következtetése, hogy a gyerekek médiahasználatának döntő hányadát sem a szülők, sem a pedagógusok nem kontrollálják, s nem teremtenek lehetőséget a látottak értelmezésére, megbeszélésére. Pedig kis korban a gyermek nem feltétlenül tudja még különválasztani a mesét és a valóságot, ezért jó, ha közvetlenül kérdezhet és választ kaphat a szülőtől, a felnőttől. A gyermekek számára különösen lényeges, hogy milyen értékrendű erkölcsiséget tár elé a képernyő és hogy mit népszerűsít. Ezért a szülőknek vállalniuk kell, hogy gyermekükkel értelmezik, tisztázzák vagy feledtetik a látottakat. Nagy felelősség hárul tehát a családra, hogy kiépítsen bizonyos szűrőket, amelyek alkalmazásával a gyerekek immunissá válnak a káros médiatartalmakkal szemben. Szilágyi Mária „A mese szerepe a gyermeki személyiségfejlődésben” című tanulmányában rámutat arra, hogy egyre kevesebb gyermeknek olvasnak otthon mesét, viszont egyre tájékozottabbak a rajzfilmek, televíziós sorozatok és az online megjelenítés világában. A gyermek személyiségének alakításában nemcsak az otthoni szülői, óvodai, iskolai környezet, hanem az online média is részt vesz. Ez utóbbi befolyása pedig nem mindig kedvező irányú. 

Márkus Klaudiát neveléstudományi szakos pedagógust, képességfejlesztő trénert, a GEM Tanulási Központ Kft és Kognitív Klinika munkatársát  szülők számára hasznos kérdésekkel kerestük meg. Hasznos tanácsokat adott a tudatos TV-nézéssel kapcsolatban

Mennyi óra a maximum, ami nem káros a gyereknek mondjuk 3-6 éves korig?

Márkus Klaudia: A 0-3 éves gyermekek esetében egyáltalán nem ajánlott a tévézés, helyette inkább a mozgásos, a kézügyességet - szaknyelven úgy mondjuk, hogy a finommotorikát, grafomotorikát - erősítő játékok, a beszédkészséget elősegítő tevékenységek javasoltak. Óvodáskorban a gyermekek érdeklődése megnő a mesék iránt, ezért maximum napi 1-1,5 óra javasolt. Rendkívül fontos, hogy a gyermekeket ne hagyjuk a televízió előtt. Az aktív szülői részvétel, közös mesenézés, majd a lényeges elemek kiemelése, a látottak átbeszélése, vagyis a médium által közvetített tartalom szűrése, a gyermek számára értelmezhető, feldolgozható formába öntése elsődleges. Érdemes a gyermekekkel a morális tartalmat megbeszélni, annak okaival és következményeivel együtt. Nagyon fontos, hogy a gyermekek megértsék a cselekedetek következményeit. A gyermekkel együtt töltött minőségi idő része lehet a közös beszélgetés, gondolkodás, mely a gyermek beszédfejlődését, élmények megosztását, ezen túl az empátiát fejleszti, valamint a szülő-gyermek kapcsolatot nagymértékben gazdagítja. Továbbá javasolt a gyermekeket a mesenézésről a mese hallgatásra szoktatni. A lefekvés előtti idő a legalkalmasabb a meseolvasásra, de napközben is érdemes mesét olvasni a gyermekeknek. Ezzel fejlődik a fantáziájuk, a kreativitásuk, a beszédkészségük, és a gondolkodási képességük.

Miért nem ajánlott a sok TV-zés a gyerekeknek? Ez tudományosan megalapozott, folytatnak erre vonatkozó kutatásokat a szakemberek?

Márkus Klaudia: Az elmúlt 10-20 évben rengeteg kutatás bizonyította, hogy a képernyő előtt töltött idő negatívan befolyásolja az egészséget. Amerikai gyermekorvosok szerint a megnövekedett média használat figyelem-koncentrációs zavarokhoz, tanulási nehézséghez, alvási és étkezési rendellenességekhez és elhízáshoz vezethet. További hatások között említik a társas viselkedésben, kapcsolatokban bekövetkezett negatív változásokat. 

Tudna erre egy példát említeni?

Márkus Klaudia: Egy 2015-ben megjelent tanulmányban neurológusok által végzett kutatás eredményei bizonyították a tévénézés agyra gyakorolt hatását, az agyi struktúra módosulását és az intelligencia, a megismerési, gondolkodási képességekben bekövetkezett negatív hatását. A kutatást japán neurológusok végezték, 5-18 éves gyerekeken. Az eredmények jelentős anatómiai elváltozást mutattak ki különböző agyi területeken, melyek a TV előtt töltött órák számával korreláltak. A kutatást néhány évvel később megismételték a gyerekeken, és az anatómiai elváltozások továbbra is felfedezhetőek voltak. Az érintett agyi területek az érzelmi reakciókban, az agresszió kezelésben, az arousal (éberségi állapot) szintben és a vizuális (képi) feldolgozásban okoztak változást. A napi négy vagy annál több órát tévéző gyerekek esetében a prefrontális agykérget érintette az elváltozás, mely elsősorban az érzelem- és agresszió szabályozásért, a problémamegoldó gondolkodásért, a mozgásos tevékenységek kivitelezésért, valamint a nyelvi kifejezésért felelős agyi terület. Bár a képi (vizuális) feldolgozásért felelős agyi terület stimulálódott, ezzel pozitív változásokat idézett elő, mégis a gyerekek nyelvi (verbális) intelligenciája a televízió előtt töltött órák arányában csökkent. Tehát a kutatás bebizonyította, hogy a televízió előtt töltött órák jelentősen csökkentik a magasabb rendű gondolkodási funkciókat és negatívan befolyásolják az érzelmi szabályozást. 

Hogyan lehet a mesefilm-nézésre rászokott gyerekeket leszoktatni erről?

Márkus Klaudia:  Ne feledjük, a televízió nézést fel lehet használni nevelési, oktatási célokra is. Ezért inkább ,,tudatos televízió nézésre nevelésről” beszélünk, mintsem a televízió kiiktatásáról. A következő tanácsokat tudnám javasolni a tudatos médiahasználatra:

Keretek megadása - mit és mennyit.

Tervezz előre a gyermekeddel: mit és mennyit nézheti a televíziót. Fontos, hogy közösen beszélje meg a szülő a gyermekkel (különösen 5-6 éves gyermek esetében), hogy mely műsort/mesét és mennyi ideig nézheti. Azonban óvatosnak kell lenni, bizonyos kereteket nem léphet át a gyermek (agresszív mese nem javasolt, sem olyan, amely életkorának nem megfelelő).

Tedd kényelmetlenné a TV nézést.

Ne legyen a gyerekszobában televízió. Ne menjen a háttérben a televízió, miközben a gyerekek játszanak a szobában, anya főz, apa olvas.

Légy határozott, de nyitott.

A gyermek életkorának nem megfelelő tartalmak (erőszakos vagy szexuális taralmú) nézése egyértelműen tiltott, azonban mi a helyzet a ,,buta, idétlen” tartalmakkal? Ebben az esetben fontos, hogy a gyermek ésszerű magyarázatot adjon arra vonatkozóan, hogy miért szeretné megnézni a műsort, vagy mesét. Lehetséges, hogy csupán rövid ideig tartó érdeklődés, vagy a társai között szóbeszéd témája az adott mese. Ilyenkor fontos, hogy megbeszéljük a gyermekkel, miért tartjuk értelmetlennek az adott műsort, mesét. Saját értékítéletünket ne féljünk közvetíteni gyermekeinknek!!

Külön játékidő.

A gyermekek alapszükséglete a játék. Minden nap legyen külön játékidő, amikor a gyerekek a televízió nézés helyett a játszanak. Tedd értékké a gyermek szemében a társakkal, szülőkkel való közös játszást, vagy az egyedüli, szabad játékot!

Amikor csak tudod, közösen nézd a tévét a gyermekeddel.

Kulcsfontosságú, hogy tudd, mit néz a gyermeked. A közös mesenézés a beszélgetés jó alapja lehet. A gyermekkel töltött idő, a gyerekek életkorának előrehaladtával egyre ritkább, ezért fontos minden lehetséges percet kihasználni a közös beszélgetésekre.

Légy minta, modell a gyermekednek.

Ahogy a gyermeknevelés maga, ,,modellálás- alapú” , ugyanígy a tévénézési szokások is mintaként szolgálhatnak a gyerekeknek. Ha a gyermek azt látja, hogy anya vagy apa elcsitítja, mert egy műsort akar nézni, vagy a környezetét figyelmen kívül hagyva koncentrál a műsorra, akkor a gyermek a televíziónézés gyönyörűségét felfedezve fogja szüleit utánozni.

 Ha tetszett ez a bejegyzés, látogass vissza újra, illetve nézz be a weboldalra, ahol számos más szuper írást találsz vagy a Facebook-oldalunkra  is! Klassz családos képeinket pedig az Instán és a Printeresten tesszük közre.

 Szavazz:

Szerző: Bereczki Enikő