Az első pillantásra kipattanó szerelem mindenki fejében úgy él, mint az egyik legromantikusabb dolog, ami megtörténhet velünk, de vajon létezik-e? Ha igen, kialakulhat-e belőle hosszú, stabil kapcsolat?

Ili és Laci a templomban látták meg egymást először. Ezt ma már lehet, hogy nem neveznénk szokványos helyszínnek az ismerkedéshez, de a hatvanas években még sok helyen a társas érintkezés egyik fő fórumának számított a vasárnapi mise, ami minden héten összehozta a hasonló világnézetű, egy környéken lakó fiatalokat. Az érettségi előtt álló Ili és a nála pár évvel idősebb Laci kölcsönösen, de a másik tudta nélkül kinézték maguknak egymást a szertartás alatt. A fiú nagy szerencséje az volt, hogy hat lánytestvére kapcsolati hálóján keresztül könnyen meg tudta tudakolni ki is a szépséges, fekete hajú lány. Hamarosan levelet is küldött, amiben megkérte Ilit, találkozzon vele az utcájuk sarkán.

Az igaz történet (e sorok írójának kedves rokonairól van szó ugyanis) innentől a megszokott mederben haladt, a fiatalokkal mindenki nagyon elégedett volt: a kerület legszebb lányának és legfessebb fiújának csak csupa szépet és jót jósoltak. Minden ifjú párnak a legjobbakat kívánja a környezete, ám bármilyen nagy is legyen a szerelem, az élet viszontagságaitól semmi sem kímél meg. Laci és Ili sem járt másként: az eddig együtt töltött több, mint ötven év alatt mindennel szembenéztek, amit fél évszázad hozhat: szegénységgel, betegséggel, gazdasági, sőt, világnézeti válsággal is, mégis kitartottak egymás mellett.

Hogyan lehet mindezen átmenve az első látásra kirügyező szerelemtől a kemény mindennapokon át a kitartó, fél évszázados hűségig eljutni? Létezhet-e, hogy az ember az első pillantás után tudja, a másik személlyel kell leélnie az életét?

Nyelvi fordulat vagy létező jelenség?

Az „szerelem első látásra” ideája nagyon elterjedt. Számtalan film megörökíti, használjuk, amikor megpillantjuk a boltban a tökéletes pár cipőt, sőt még akkor is, amikor a párunkról beszélünk (egy 2004-es kutatás szerint az emberek 60%-a vallja, hogy már átélt ilyen élményt). Nyelvi fordulat-e csupán, amivel extra romantikus színezetet adunk a történetnek, mikor elmeséljük hogyan ismerkedtünk meg szerelmünkkel, vagy létező jelenség? A szerelmet nehéz empirikus tanulmánynak alávetni, egy 2017-ben készült holland kutatás mégis megpróbálkozott ezzel. Négyszáz férfit és nőt hoztak össze, hogy a kérdés végére járjanak, olvashatjuk a Psychology Today-ben. A kutatás résztvevőinek jellemezniük kellett, mit éreztek, amikor a számukra potenciális partnerként elképzelhető másik felet megpillantották (azt is, ha esetleg a szerelem első látásra élmény volt ez), illetve, hogy milyen erős fizikai vonzalmat éreztek ugyanekkor.

Végeredményként elgondolkodtató következtetések születtek. Ami biztos, hogy a visszatekintés és a memória nagy szerepet játszanak abban, ha a későbbiekben úgy érezzük, szerelem volt első látásra. Megállapították, hogy a jelenség legtöbbször egyoldalú (a résztvevők feljegyzéseit összehasonlítva általában csak az egyik fél jegyzett fel azonnali szerelmet) és azok iránt vagyunk hajlamosak leginkább így érezni, akik az általános vélekedés szerint is vonzó külsejűek. Így azt a következtetést vonhatjuk le, hogy amit egy pár villámcsapásszerű élményként ír le, az valójában nem más, mint a kezdeti, azonnal megjelenő vonzalom, ami a később kialakuló valódi szerelem és kapcsolat során a visszaemlékezés kapcsán szépül első látásra szerelemmé.

A szakértő szerint lényegében a tojás volt előbb, nem a tyúk. Ha boldog, tartós kapcsolatot alakítunk ki, később könnyű úgy visszaemlékezni, mintha már az első pillantástól kezdve tudtunk volna: párunkat nekünk szánta a sors. Dr. Ann Rosen Spector, a philadelphiai egyetem klinikai pszichológusa szerint 

„az igaz szerelem időbe kerül és nem hibátlan, mert az emberek sem azok”

A különbségeken és nehézségeken át kell menni, újra és újra egyensúlyba kerülni a partnerünkkel, vagyis a harmónia és a kapcsolat csúcsa nem érhető el az első pillanatban. A korábban említett kutatás eredményeihez hasonlóan, Spector is úgy gondolja, hogy amit első látásra szerelemnek gondolunk, igazából mindig valami más: erős vonzalom vagy a magány is elhitetheti velünk, hogy most végre megtaláltuk „az igazit”. Sok minden közrejátszhat abban, hogy így érzünk, hiszen körülöttünk a társadalom, a hollywoodi filmek egyre azt sugallják, hogy ha nem állunk azonnal párba, akkor lemaradunk valamiról és egyedül öregszünk meg.

Melyek a hosszú távon jól működő kapcsolatok jellemzői?

Popkulturális befolyás és visszaemlékezés ide vagy oda, biztos, hogy a hosszú távon, akár évtizedeken át jól működő kapcsolatoknak vannak közös vonásaik. Erre az eredményre jutott egy 2012-es kutatás, ami olyan párokat vizsgált, akik már több mint tíz éve együtt voltak és emellett boldognak is vallották a házasságukat. Tizenkét faktort vettek górcső alá, melyek közül kiválasztották mik a legfontosabb tényezők, amik összetartanak egy párkapcsolatot, ha ilyen sok év után is boldogok, szerelmesek szeretnénk maradni. A szempontok közül több a párunkról való gondolkodást helyezte középpontba: a legboldogabbak sokat jár társuk a fejében és ezek a gondolatok általában pozitívak, sőt ennyi év után is nehéz másra gondolniuk, amikor férjük vagy feleségük jár az eszükben. Szeretnek együtt lenni, közös programokat szerveznek, új dolgokat próbálnak ki együtt, mi által együtt fejlődnek. Érzelmeiket fizikai formában is kifejezik egymás iránt. Az eredmények alapján azok, akiknek az életben általánosságban sok céljuk van és energikusan állnak a mindennapokhoz, a párkapcsolatukba is átviszik a szenvedélyességet.

Ugyancsak biztató eredményre jutott egy 2011-es, agykutatók által végzett kutatás, mely során azt vizsgálták, az agynak mely részei aktívak olyan pároknál, akik már több, mint húsz éve együtt vannak és olyanoknál, akik nem régóta szerelmesek. Úgy találták, hogy az agytevékenység mindkét csoportnál hasonló, a motivációért és jutalmazásért felelős központok voltak különösen aktívak. Vagyis nemcsak, hogy ennyi év után is szerethetjük párunkat, hanem akár olyan szerelmesek is lehetünk, mint az első hónapokban.

Legyünk barátok!

Lényegében mindegy is, hogy az első látásra szerelem valóság-e vagy csupán az elménk játéka. Az ugyanis, hogy hosszú, hűséges, boldog kapcsolatban éljük-e majd le a közösen eltöltött évtizedeket a mindennapokban dől el, tudatos döntéseink és közös cselekedeteink kapcsán. Kétségtelen azonban, hogy amikor a házasságok közel fele válással végződik, jól esik arra gondolni, hogy a gyakori elképzeléssel ellentétben az a bizonyos villámcsapás szerű érzés valóban akár örökké is tarthat, még a sokszor oly szkeptikus tudomány szerint is. John Gottman pszichológus professzor immár 50 éve folytatja megfigyeléseit a sikeres és sikertelen házasságokról. Megállapította, hogy a hosszú távon boldog párok abban különböznek a boldogtalanoktól, hogy a mindennapokban olyan dinamikára találtak, amiben az egymás iránti negatív gondolataikat és érzelmeiket – amik mindenkinél megvannak – felülmúlják a pozitívak. Ehhez a legjobb út pedig a barátság. A jól működő házasság 7 alapelve című bestsellerében kifejte, hogy a barátság nem más, mint a legjobb védelem az ellenségességgel szemben, ezért ezt kell erősíteni. Jó hír, hogy a hozzá szükséges érzelmi intelligencia tanulható. 

 SZAVAZZ!

Képek forrása: pixabay.com