A gyerekek őszinték. Nem mindenkinek sikerül a szívükhöz közel kerülni. Öt olyan gyerekzenekart, zenészt mutatunk be, akiknek ez sikerült, sőt, többen még beteg gyerekeknek is zenélnek.
"Gumikesztyűből skótduda, a műanyagpohárból szaxofon"
Sőnfeld Mátyás zeneterapeuta, a Zenebatyu Élményprogram megalapítója fellépései során hangszeres bemutatót tart gyerekeknek, de nem a szokásos értelemben, mert nála a gumikesztyűből skótduda, a műanyagpohárból szaxofon készül. Mátyás szerint gyereknek előadást tartani nagyszerű élmény:
Egyrészt csak úgy szippantják magukba a tudást és zenét a gyerekek. Másrészt minden előadás után tele vannak a hangszerekkel kapcsolatos kérdésekkel. Egy óvodai előadást követően szokás szerint több csöppség is odajött hozzám feltenni a zenével kapcsolatos kérdéseit „ha két szívószálat rakunk össze, milyen hangja lesz a dudának? „ a Kacagó pohár pudingos pohárból is elkészíthető?”. Mindenkinek megválaszoltam amit tudni szeretett volna, de láttam, hogy van még valaki, aki még oda szeretne jönni. Őt az egyik óvónő biztatta éppen, hogy bújjon elő bátran és menjen, tegye fel ő is a kérdését. A kislányt végül sikerült meggyőzni, pironkodva odasompolygott hozzám, és azt mondta: „Megölelhetlek?” Zeneterapeutaként kifejezetten fontosnak tartom, hogy a zene minél előbb mint élmény jusson el a gyerekekhez, hiszen nagyszerűen fejleszti a kommunikációs és empátiás készségeket és egy univerzális nyelv, amit mindenki ért."
Mátyás fiatal apaként néhány hónapos kislányának is zenél, sőt, annyira fontosnak tartja a zenét a gyerekek számára, hogy már a magzatnak, a pocakban is énekelt altató dalt, illetve, amikor felesége úgy érezte, nagyon nyugtalan odabent a kicsike, előhúzta a szanszuláját és párja hasára téve pengette, hogy megnyugodjon a baba.
"Az elmúlt 4 hónapban is rengeteget énekel Jankának. Ritmusjátékok kis dalait miközben lépeget vele nagyokat, saját szerzeményeket a játékokról, pelenkáról, babakocsiról stb. Nagyon fontos része a gyereknevelésnek a zene, a közös ének. Látszik is, hogy Janka szippantja magába, és nagyon élvezi, ha Matyi énekel neki" - meséli Anita, Mátyás felesége.
A Zenebatyu tanévnyitó dalát több százezren látták és sokan feldolgozták újra:
"A zene nemcsak élményhordozó, hanem számos képességet fejleszt"
Nem hiába hívom a gyerekeket résztvevőknek és nem közönségnek: szerintem a zenélés kapcsolatot teremt, ahol mind a zenész, mind a hallgató aktív és fontos. Kokas Klári néni (1929-2010 zenepedagógus és zenepszichológus - szerk.) mondása jut most eszembe: „Aki lehajol a gyerekekhez, görbén marad. Aki közéjük telepszik, a szemükbe nézhet.”
„A számítógépen lejátszott zenék ennek a töredékére képesek csak, még akkor is, ha tudományosan bizonyított tény, hogy már pusztán a zenehallgatás is fejleszt. ”
„A gyermekzenék illusztrációjaként gyakran megjelenő klipek sokszor sajnos nemhogy előhívnák a gyermek képzeletét, hanem inkább beszűkítik azt: készen kapják például azt kismadarat, amit a koncertjeimen maguk álmodhatnak meg. És a pillangókat sem tudják megszámolni fent az égen, amelyeket mi találunk ki és engedünk fel oda! A koncerten átélt élmények egyszeriek, de tovább élnek. A megtanult dalok újabbnál újabb hétköznapi helyzetekben hívják elő újra és újra azt a biztonságos jó érzést, amit együtt éltünk meg. Gyakran kapok rajzokat is a gyerekektől, amelyeket egy-egy kedvenc dal ihletett. Zenésztársaim is és én is sokféle különleges hangszeren játszunk, fontosnak érezzük bemutatni a gyerekeknek azt, hogy mennyi mindenből lehet hangot kicsikarni, megismertetni őket a hangszereinkkel. Például: nem csak hallják, hanem megfoghatják, összehasonlíthatják a dél-amerikai juhar furulya hangját a műanyag szoprán furulyáéval, vagy az esőbotét az óceándobéval… amire megint csak így élőben van mód."A zeneterapeuta három lányát is ebben a szellemben neveli: körbeveszi őket az élő zene, több hangszeren is tanulnak, és gyakran állnak már Ágnes mellett a színpadon a koncertjein:
„Az a véleményem, hogy az együtt zenélésnél, közös éneklésnél nincs jobb, és ha jót szeretnénk a gyermekeinknek – és magunknak - akkor ezt a mintát követjük. Sosem késő ezt sem elkezdeni!"
"Klipünkkel szeretnénk érzékenyíteni a többi gyereket"
Ha az ember szívből csinálja, amit csinál, fel tud benne oldódni és jól tudja magát benne érezni, akkor őszinte és hiteles lesz, és szeretni fogják: a közönség megtalálja a művészt. Nem a művésznek kell a közönség kegyeit keresnie, ez hülyeség. Ebbe nagyon sok kiadó belebukik: "kéne csinálnunk egy második Halász Juditot", vagy "most ez a trendi nyugaton, mi is csináljunk valami ilyesmit". Ez a világ legnagyobb baromsága. Aki görcsösen keresi a közönség kegyét, az el van veszve, az nem igazi művész, ne is kezdjen bele semmibe.
"A filmben szereplő gyerkőcök sajnos nem önszántukból kopaszodtak meg, a kemoterápia mellékhatása az oka. Klipünkkel szeretnénk érzékenyíteni a többi gyereket, hogy ne csúfolják, ne bántsák a beteg társaikat. A videó rámutat arra is, hogy a betegség stigmájaként megjelenő kopaszság nemhogy elválaszt, hanem éppenséggel összeköt, kapcsolódást jelent többféle irányba".
"Egy apuka aki fiával énekel a gyerekeknek"
Egy kisfiú élet-halál között volt a kórházban és a szülei megkértek, hogy mivel nagyon szereti a dalainkat hallgatni, lenne-e lehetőség, hogy a kórházba bemennénk és énekelnénk neki. Nagyon szívesen és nagy örömmel mentünk be. Énekeltünk az ágyánál, de Ő nem nagyon volt tudatánál, és nem is tudtuk, hogy örömet okoztunk neki vagy sem. Aztán minden jóra fordult és több mint egy hónap múlva a kisfiút haza engedték immár egészségesen. A szülei kíváncsiak voltak, hogy mire emlékszik a kisfiú a kórházban eltöltött hosszú időről. A válasza az volt: "Nem volt semmi gond, mert Isten, az angyalok és Kalap Jakab vigyázott rám."
Egymás szeméből is látják mi legyen a következő dal
Ha tetszett ez a bejegyzés, látogass vissza újra, illetve nézz be a weboldalra, ahol számos más szuperhasznos írást találsz vagy a Facebook-oldalunkra is benézhetsz, ahol nyereményjátékok is várnak! Klassz családos képeinket pedig az Instán és a Printerestentesszük közre.