Az idei adventben a koronavírus-járvány rákényszerít a visszafogottságra, az online térre a szűkebb körű készülődésre és ünneplésre. Ne feledjük, korábban is várták az emberek a karácsonyt zárt ajtók mögött, maszkban és lövészárokban, mégis boldogan! Miért lehetünk mégis hálásak a nehéz időkben?

Az idei karácsony valószínűleg sokaknak nem lesz szokványos, már csak a világjárvány miatt is. Sokan épp most problémákkal nézünk szembe az élet számos területén. Lehet, hogy nem is gondolnánk, de a történelem során többször előállt már hasonlóan kihívást jelentő helyzet. Tekintsünk hát vissza, hogy meglássuk, a legnehezebb helyzetben is van remény!

Kétségtelen, hogy nem egy családot nyomaszthat az elmúlt hónapokban kialakult helyzet, kit ezért, kit azért, különösen az ünnepi időszak közeledtével. Talán segít jobban helytállni, ha arra gondolunk, hogy nem mi vagyunk az elsők, akik az elmúlt száz év alatt komoly problémákkal kerültek szembe. 

A decemberi Nagy Londoni Szmog – amikor szintén maszkot hordtak az emberek

Biztos, hogy évekig tartó végtelen csatározásnál és ellenségeskedésnél nincs rosszabb, de nem csak a háború jelenthet nehéz helyzetet a társadalom számára. Az 1952-ben Londonban váratlanul megjelenő átláthatatlan szmog sok tekintetben olyan helyzetbe sodorta a lakosságot, mint amilyenben ma is vagyunk, persze teljesen más okból. London népe egy decemberi reggelen arra ébredt, hogy a várost sűrű szürke köd takarja. Eleinte legtöbben nem gondolták, hogy ebből komoly baj is lehet, hiszen mindenki ismeri a változékony, időnként esős és ködös, majd pár óra múlva napfényes angol időjárást. Ez a köd azonban nem csak időjárási viszontagság volt, hanem a város és a környező gyárak szénhasználatának és egy anticiklon következtében a főváros felett beragadt mérgező szmogtakaró, amely csak nem akart múlni és még maszkkal sem tudtak ellene védekezni. Csupán négy napig tartott, de elképesztő következményekkel járt. A szinte nullára csökkent látótávolság csaknem teljesen ellehetetlenítette a mindennapi életet és súlyos baleseteket okozott. A szennyezett levegő belélegzése miatt négyezer ember halt meg (jelenleg ezt a számot már hatezerre becsülik) és százezer köré tehető azoknak a száma, akik komoly légúti megbetegedésekben szenvedtek tőle. Bár a londoni levegő minősége ekkoriban már évszázadok óta híresen rossz volt, a Nagy Szmog mégis olyan kirívó és súlyos eset volt, ami felett már nem lehetett tovább szemet hunyni. Az események pozitív folyományaként kutatások indultak, felismerték a kapcsolatot a tiszta levegő és az egészséges élet között és 1956-ban megszületett a Tiszta Levegő Törvény.

A köd sűrűség miatt más néven 1952-es Nagy Borsólevesnek is nevezett eseményt a népszerű Korona című Netflix sorozat is megörökítette. A megjelenítés nem véletlenül tűnik rendkívül hitelesnek, hiszen a készítők hatalmas stúdió termeket töltöttek meg mesterséges köddel, hogy minél élethűbbek legyenek a képek, ahelyett, hogy filmes utómunkára hagyatkoztak volna. Egyebekben azonban a készítők saját fantáziájukat is jócskán használták. Nem tudni például, hogy a korabeli miniszterelnök, Winston Churchill valóban olyan érdektelen volt-e a köddel szemben, mint ahogy a bemutatják és a háttérben zajló politikai játszmákról nincs biztos információnk. A sorozatban közlekedési baleset áldozata lesz Churchill kedvelt fiatal titkárnője, aki rajongással tekint a miniszterelnökre, ám ez is a drámai hatás kedvéért kerülhetett a forgatókönyvbe, mivel a londoni tömegközlekedést a köd miatt hamar leállították, nem valószínű, hogy ilyen baleset bekövetkezhetett.

Háborús karácsonyok

„Mindig a nagy szalonban ünnepeltünk a karácsonyt, a háború után is. Nagy felhajtás volt. Úgy emlékszem sok családnak volt pulykája, hiszen vidéken éltünk. Karácsony előtt mindig volt nálunk egy parti, csak a gyerekeknek és édesanyám valahonnan szerzett narancsot és mandarint, így mindenki kapott egyet karácsonyra, ami ritkaság volt, sok londoni gyerek még narancsot sem látott soha, nemhogy mandarint. Nagy volt az izgalom” – így emlékszik vissza a második világháború alatti karácsonyokra Lady Rosemary, Winston Churchill unokahúga. 1939-től kezdve az elsötétítési rendelet miatt tilos volt külső dekorációt elhelyezni, hiszen az SS még karácsony napján is bombázta az angol városokat, az ablakok leragasztása mellett azonban bent folyt az ünneplés minden brit családnál. Ajándékokat is cseréltek, a legnépszerűbbek a praktikus használati tárgyak voltak, mint például a szerszámok, de a zsebkendő és a könyv is gyakori ajándéknak számított.  Statisztikák szerint 1940-ben a legnépszerűbb karácsonyi ajándék a szappan volt… már annak, aki megtehette, hogy ajándékot vásárol.

Bár mindenki ünnepelt a maga módján, amennyire a lehetőségek engedték, sok asztal mellől hiányoztak szeretett családtagok, akik éppen a fronton szolgáltak. Röviddel a háború kitörése után a britek 152 ezer katonát küldtek Franciaországba. „Édesapánkat a tengeren túlra küldték, egy rövid bevetésre, majd hadifogságba esett a következő három évre. Így az első év után nem láttuk többet, de még azt sem tudtuk biztosan életben van-e. Sokat tett azért, hogy javítson a többi hadifogoly hangulatán. Kellemes tenor hangja volt és sok dalt ismert, építettek hát egy kis színházat és esténként varietéműsorokat rendeztek. Még a hadifogolytáborban is megtalálták a módját az ünneplésnek. Az biztos, hogy nekünk nem volt kifejezetten nyugodt ünnepünk, míg édesapám a tengerentúlon volt, mivel nem tudtuk mi történik vele” - meséli Pat Davies, aki maga is veterán, a Nők Királyi Haditengerészeti Szolgálatának tagja volt. „Természetesen akár karácsony volt, akár nem, mindenképp szolgálatban voltunk. Huszonnégy órán keresztül hallgatnunk kellett a rádióban, hogy jönnek-e német hajók, jeleznek-e és kit hívnak, aztán mindent le kellett írnunk. Sok üzenetet kódoltak és természetesen azt hitték, így nem tudjuk megfejteni, de persze mi feltörtük. Úgy emlékszem nem voltam otthon minden háborús karácsony alatt, néhány folyamán biztos, hogy én is szolgálatban voltam” – emlékszik vissza a seregben eltöltött évekre.

Ünnep a lövészárokban

A mendemondák ellenére a harcok sajnos egyik világháború folyamán sem álltak meg a karácsony kedvéért. 1914-ben maga a Pápa kérte a hadban álló országokat, hogy az ünnep kedvéért kössenek tűzszünetet, de ez nem valósult meg, mivel mindenki a másikra várt. A vezetőség nem támogatta az ellenséges csapatok közötti barátkozást (hadbíróság és testi fenyítés járt érte), mégis voltak alkalmak, amikor az emberiesség minden várakozás ellenére utat tört magának. Egy történet szerint egy magyar felderítőcsapat eltévedt a galíciai fronton, idő közben rájuk is sötétedett. A parancsnokuknál éppen volt egy gyertya, amit kettétört, felerősített egy fenyőre, a katonák körülállták a fát és karácsonyi dalokat kezdtek énekelni. Valószínűleg zajt csapni nem volt túl bölcs ötlet, mivel egy orosz járőrcsapat meghallotta őket és hamarosan rájuk is talált a sötét erdőben. A helyzet különlegességétől megilletődve azonban nem támadták meg egymást, hanem elbeszélgettek, ajándékot is cseréltek az épp náluk levő dohány és ennivaló képében, majd az oroszok útbaigazították az eltévedt magyarokat és mindenki visszatért saját lövészárkába.

Bombázás, karácsony, eljegyzés

Sokan életük olyan szakaszát élik éppen, amikor az örömöt semmi nem tudja kisebbíteni, a szeretetet, a szerelmet nem képes semmi kioltani. Így történhetett, hogy korábbi interjúalanyunk, az immáron 104 éves Bakó Ferenc Sopron bombázása után nem sokkal, éppen karácsonykor kapott meghívást egy kedves lánytól:

  „… pár nap múlva Sopront elkezdték bombázni és akkor úgy mondom, hogy a kislány, nem a feleségem, mert akkor még nem volt a feleségem, a kislány írt egy nagyon jó ismerősömnek, a Kövesi bácsinak, hogy megkérdezze, hogy mi történt velem a bombázás alatt, nem sebesültem-e meg. Én visszaírtam és erre kaptam egy meghívót, meghívott karácsonyra hozzájuk Kisfaludra. 22-én én már vonatra is ültem. 23-án már megismertem a családot, és kezdett a csírázó szerelem rügybe fakadni. 23-án meg is kértem a kezét. Három napot kellett várni, míg bejelentik az esküvőt, gyorsan intézkedtünk. A szülők rögtön beleegyeztek, de egy kicsit csodálkoztak, mert több év volt közöttünk és, hogy háború alatt akarunk esküdni. A falusi molnár volt a tanúm, neki meg az iskolai tanító. Szilveszterkor megtartottuk az esküvőt. Ő meg Új Év napján született, akkor lett 18 éves. Így lettünk házasok."

Feri bácsi édesanyját gyerekként a spanyolnáthában veszítette el. Hadiárva volt, fiatalon megjárta a frontot és még hadi gyászjelentést is kiadtak róla. Regénybe illő története sokak számára most különösen inspiráló lehet, melyet korábbi exkluzív interjúnkban lehet elolvasni.

A történelem folyamán a karácsonyi készülődés nem mindig telt felhőtlenül, sokszor árnyékolta be háború, járvány vagy egyéb nehézségek. A problémákkal teli időszakoknak azonban van néhány közös vonása: az emberek mindig megtalálták a reményt és egyszer mindnek vége lett.

Ha tetszett ez a bejegyzés, meg is oszthatod, és látogass vissza újra!Nézz be a weboldalra, ahol számos más hasznos írást találsz vagy a Facebook-oldalunkra  is, ahol nyereményjátékok is várnak!

Szemet gyönyörködtető képeinket pedig az Instán és a Printeresten tesszük közre.