A család érték

Happy family

Vigyázat, tehetséges gyerekkel vagyok!

2017. június 15. - Happy Family

Mi egy apa, anya feladata a tehetséges gyerekkel? Hogyan segíthet és hol hibázhatja el gyereke fejlesztését? Két kirobbanó fiatal tehetség, Lugosi Ali és Vetlényi Alma szüleivel készült interjúnkból kiderül.

lugosi_ali.jpg

Lugosi Dániel Ali klarinétosra, a Virtuózokból emlékezhetünk, amelynek első szériáját 15 évesen megnyerte. Alit 3. naposan fogadta örökbe egy tanár házaspár. A családban akkor már volt három szupertehetséges tinédzser, aki mind zenélt és nem is akárhogy. Ali édesanyját, Lugosi Ágnes zongoratanárnőt kérdeztük arról, hogyan észlelték Ali káprázatos tehetségét és mit tettek annak érdekében, hogy ez szárba szökkenjen.

 

Már gyermekkorában észrevetted Alin, hogy tehetséges?
 

Ágnes: Érdekes, hogy kiskorában is sejteni lehetett a zene iránti fogékonyságát, mert sokat hallgatott zenét, klasszikus zenét például Bartók Rádiót játék, tanulás közben is egész nap ment nála. Iskolában először a sporttal próbálkozott, amiben nem volt sikeres, majd jött egy klarinét tanár, akinél elkezdett klarinétot tanulni. Amikor kísértem zongorán akkor vettem észre: "Hoppá egész jól csinálja!" Természetesen ezek után nem akartam azt mondani, hogy Te ne zenélj, amikor mindenki zenélt. 

Hogyan támogattátok zenei területen?
Ágnes: Ettől kezdve Ali gyakorolt rendszeresen. Irányítani kellett, hogy alaposan csinálja a gyakorlást. Sokszor a tehetséges gyerekek mást hallanak belülről, mint ami kívülről hallatszik. Ilyenkor nagyon jó kontroll egy felvétel, amit vissza lehet játszani. Sokszor azért nem alaposak, mert annyira a zenében lévő tartalmat szeretnék közölni. A muzikalitásra nem kell túl nagy nyomatékot helyezni, mert az eleve megvan. A tehetségeknél a túlfűtöttség az alaposság rovására mehet, ezért precizitásra kell kerüljön a nagyobb hangsúly.
Ali két nővére és bátyja is nagyon tehetséges zenészek, sorra nyerték a hazai és nemzetközi díjakat is.
Valamiben Ali különbözik tőlük?

Ágnes: Csupán csak annyiban, hogy a lehetősége más volt. Az internettel sokat változott ez a kor, és az internet kapcsán nagyobb nyilvánosságot kapnak a zenészek is, mint korábban, mint például a virtuózok esetén is történt. Ha ugyanezt a lehetőséget megkapta volna a többi gyerek is, úgy gondolom, ők is hasonlóan sikeresek lettek volna.  Balogh József klarinét művész Zoli fiamról így nyilatkozott: "Száz évben egy születik ilyen. Nagy kincs van a fiukban". Veronikáról pedig azt mondta Tátrai Vilmos hegedűművész: Ezt a kislányt az Isten is a színpadra teremtette!" Zsófi lányunk vizsgájánál Dénes László szakfelügyelő eldobta a ceruzáját: "Én még ilyet nem hallottam!". Azt is meg kell jegyeznem, hogy Alinál nagyobb tapasztalatunk volt már. Például rájöttünk, hogy nem szabad belenyugodni abba, hogy nincs tanár, ha nincs jó képzés. Ha tudom, hogy a gyerek tehetséges, meg kell keresni a legjobbat. Ha ez épp nem adott, akkor is addig kell menni, keresni amíg megtalálom. Nem nyugodtunk bele, ha nem voltak adottak a körülmények a fejlődéséhez, mivel már tapasztaltak voltunk. Rengeteget számít az, hogy hová kerül a gyerek és a szülő odafigyel-e hogy jó kezekben van-e. Sokat jelent az is, hogy a tanár milyen menedzser, ez is mérvadó.

New volt benned félsz a Virtuózon, hogy nem féltették a rivaldafénytől ilyen korán?

Ágnes: Nem, egyszerűen nem írtunk alá olyan szerződéseket, ami ütközött a lelkiismeretünkkel. Arra is figyeltünk, hogy ne mindig színpadon legyen, hanem tudjon fejlődni, mert különben kiéghet és nem tud többet fejlődni. Helyes arányokra figyelni kell, mert mindennek rendelt ideje van. "Nem mindig lőni kell, hanem tölteni is"- ahogy tanácsolta Kovács Dénes zeneakadémiai professzor, akinél Zsófi és Vera is tanultak. A koncertezést gyakorlás előzi meg.

Egyik gyereketek sem zongorista, ez szándékos?

 Ágnes: Egy az hogy nem jó, ha azt csinálja amit én, nehogy maximalizmus felé menjen a dolog, ami nem tesz jót a kapcsolatnak. Másrészt pedig a gyakorlás miatt sem egyszerű a zongora. Én sokat szenvedtem főiskolás koromban is attól, hogy hol tudok gyakorolni, hogy lesz hangszerem, nyaralás alatt hol gyakorolok. Ezek az emlékek erősen bennem vannak. Ebben különben megvan az az előny, hogy így nem a hangszerproblémáját láttam, hanem a zenére tudtam koncentrálni. 

Màr volt három saját gyereketek, amikor Alit örökbe fogadtátok. Ez elég ritka dolog. Mi ösztönzött arra, hogy adoptáljatok egy pici babát?

Ágnes: Először is, helyesbítenék: nem így mondanám, hanem úgy, hogy van öt saját és ebből három vér szerinti gyermekünk és mind saját. Alit 3 naposan fogadtuk örökbe. Több oldalról jöttek az ösztönzések, amelyek összeadódottak. Egy gyerektábor alkalmával pedig egy pici csecsemőt a kezünkbe adtak és mindketten a férjemmel úgy éreztük, milyen jó lenne, ha nekünk is lehetne még ilyen pici gyerekünk és egyre jobban elmélyült ez a gondolat a szívünkben. Majd láttunk egy megrázó riportot árva gyerekekről és akkor Zoli fiunk javasolta elsőként az örökbefogadást.  (Akit érdekel a részletes történet, Tihanyi Péter 1999-es interjúját is elolvashatja- szerkesztő megjegyzése). Eszter lányunk örökbefogadásának (aki interjú alatt egyébként éppen gyakorol és megkérdezi édesanyját, mit hogyan csináljon)  története megint érdekes. Ugyanis azt mondtam többször is, hogy ha egy névre szóló mózeskosárban egy gyereket idetennének, felnevelném. És ez így alakult. Eszter anyja krízisterhes volt és csak olyan feltételek között volt hajlandó megszülni a gyermeket, ha mi neveljük fel. Így tényleg megvalósult a névre szóló mózeskosár története.

Hívő keresztények vagytok, és a hit a zenéteket is meghatározza. A hit és a zenélés hogy kapcsolódik össze nálatok?


Ágnes: Mindig mondtuk nekik, hogy ha kaptál egy tehetséget, az olyan, mint ha gyémántod lenne, amit csiszolni kell. Nem tékozolhatod el, amiatt, hogy hanyag vagy. Neked kell elszámolni azzal, hogy mit csinálsz ezzel, komolyan kell venni a tálentumot. A fellépések előtt mindig imádkoztunk és hálát adunk Istennek. Ima nélkül nem mentünk színpadra, vizsgázni. Ez nálunk alapdolog.

Megkérdeztük Alit is
ali_noverek_edesanyja.jpg

Tudnál említeni néhány olyan dolgot a szüleid a hozzájárultak ahhoz, hogy tehetséged fejlődjön, kibontakozzon zenei területen?

Ali: Nagyon jó példa a családomban a nővéreim kitartása! Anyukám mindennapos támogatása, ami példaértékű számomra, hogy mindig ott vannak mellettem a bajban és soha nem adjak fel a családot! Mindig bármi segítség kell, megteremtik nekem, persze normális, ésszerű keretek közt nem arra kell gondolni, hogy elkényeztettek volna. A lehető legjobb keretek között voltak, ha lehet így mondani "szigorúak".

ali_csalad.jpgA képen Ali és majdnem a teljes család, Zoli, bátyja, aki szintén kiváló klarinétos nem volt jelen a fotózásnál.          Forrás: Lugosi Dániel Ali Facebook-oldal

Mennyire volt meghatározó neked az, hogy olyan sokan zenéltek a családban?

Ali: Meghatározó volt mivel 3. napos korom óta mióta a családba kerültem hallom a zenét, és azóta nemcsak élőben hallom, hanem a fejemben is, amit nem tudok kikapcsolni.

Mióta tudtad meg, hogy örökbe fogadtak és hogyan viszonyulsz ehhez?

Ali: Kiskorom óta tudom és vállalom! Sőt, szeretnék a felvállalásommal segíteni másoknak.

Ali és családja egyébként június 16-án fellépnek a Várva Várt Alapítvány jótékonysági gálakoncertjén, mely a krízishelyzetbe kerülő babák és szüleik támogatására, illetve az örökbefogadás népszerűsítésére kerül megrendezésre. A koncertet élőben is sugározzák a Youtube-on.

szende_rita_family.pngRita Almával, Lilivel, Gábrissal, Szonjával és a férjével

A 23 éves Vetlényi Alma újrahasznosított anyagokból készült táskái és ruhái nyerték a Design Terminál fenntartható divat témájában kiírt Gombold újra! pályázatát a Mercedes-Benz Fashion Week Central Europe-on, sőt,a Marie Claire magazin által meghirdetett Az év fiatal divattervezője pályázat szakmai díját is ő nyerte. Édesanyját, aki egykor maga is foglalkozott divattal arról faggattuk, hogyan lehet felismerni és segíteni képző-, iparművészet terén tehetségesnek bizonyuló gyerekeinket.

Úgy tudom te is foglalkoztál divattal, ez így van?

Rita: Igen, annyira, hogy általános iskolás koromban az első varrógépemet a nyári munkám fizetéséből vettem. Mivel édesanyám nem varrt, saját magamtól kellett megtanulnom ezt a "tudományt". Szerencsére középiskolában is sokan varrtunk az osztályban, így ösztönöztük egymást. Később miután elvégeztem a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát elmentem dolgozni, gyermekeket szültem (Almát és Lilit), majd rájöttem, hogy én valami olyat szeretnék csinálni, amiben a tehetségem megmutatkozhat és elvégeztem a Rosemari divatiskolát . Ez akkor még egyike volt az úttörő kezdeményezéseknek, ahol divattervezést lehetett tanulni.  Ezután sok megrendelést kaptam egyedi ruhák varrására.

 

Már gyermekkorában észrevetted Almán, hogy tehetséges?
Rita: Természetes volt számára, hogy sok szépet lát maga körül. Az otthonunk tele volt színekkel. Én szerettem a lányokat különleges ruhákba öltöztetni (sok-sok szín harmóniában), édesapjuk pedig elismert festőművész, aki szintén nagy hatással volt rájuk. Ezek után az előzmények után mondhatom, hogy mindkét lányom életében nyomot hagytunk és rajzban, agyagozásban már általános iskolában kiderült, hogy tehetségesek. Ám azt, hogy ő ezt a pályát fogja választani még nem tudtam. Ahogy nőtt úgy alakult az is, hogy nőtt a látótere, és lassan kialakult, hogy milyen pálya felé veszi majd az irányt. Sok mindenben volt tehetséges (tánc, pedagógia), de én egyáltalán nem mondtam meg neki, hogy merre menjen tovább. Azt tudtam, hogy az ember a saját választásával lesz boldog, nem azzal amit rákényszerítenek. Abba tud szívből időt és energiát fektetni, amit minden esetben meghálál az élet.
Miről lehetett meglátni, hogy tehetséges? 
 

Rita: Talán abból tudja meglátni az ember, hogy mi az amivel sokat foglalkozik valaki. A kézügyesség az már gyermekkorban meglátszik.

Hogyan támogattad, támogattátok ebben?

Rita: Ha a tehetség megvan, akkor annak teret kell adni. Erre valók az iskolában a szakkörök, ahol megismerkedhetnek mindenféle új dologgal is a kis- és középiskolások, amiből mindenki csak profitálni fog. Alma is járt különórákra, ezenkívül sok szép művészeti könyv vette körül, édesapja is sokszor engedte őket szabadon egy-egy vászon előtt, hogy alkossanak valami maradandót ők is. Kiállításokra is sokat jártak. Ami fontos, hogy higgyünk bennük, hogy jól fogják csinálni amit kitalálnak és nem baj az sem ha nem egyből találják meg pályájukat...Jól fogják csinálni,ha bennünk támogatóra lelnek. Amit mi tudunk azt át kell adni a többi tudást pedig megszerzik maguktól.

  

Szokott hozzád fordulni szakmai segítségért, például egy munkája kapcsán ötletedet, tanácsodat volt már, hogy kikérte?

 Rita: Persze. Mivel jó a kapcsolatunk és igyekszem én is lépést tartani a divattal, ezért kér tanácsot, de inkább varrással kapcsolatosan. Szerintem Alma annyira jól érzi, hogy mi az aktuális trend, hogy abba,hogy mit tervezzen nem szólók bele. Azt érzem, hogy azzal tudom támogatni, hogyha  annak  a megvalósításában nyújtok segítséget, amit ő megtervezett ilyen például az anyaghasználat, a technológia. Én pedig nézem ahogy az ötletből megvalósul a kifutón megjelenő designer alkotás. Fantasztikus ezt megtapasztalni. 

 

 Sok szülő félti a művész közegtől a gyermekét. A művészeti iskolákról is sokszor felröppennek olyan hírek, hogy sok a drog, a devianciák. Te ezt hogy tapasztaltad? Hogy lehet ebben jó dönteni?

 Rita: Megértem a szülők aggodalmát. A művészek egyik jellegzetessége a "művészi szabadság" megélése. Sok  művész használja a szabadosságot és  a devianciát, mert úgy érzik így tudják átélni azokat a mélységeket és magasságokat amely az alkotáshoz vezeti őket. Ennek is lehet számos oka. Ám látok magam körül is sok olyan tehetséges művészt akik ezek nélkül a pótszerek nélkül is tudnak maradandót alkotni és a valódi szabadság is inkább ilyen alkotási közegben tud szerintem kibontakozni. Amiben mi tudunk segítséget adni gyermekeinknek, az a biztos családi háttér megteremtése. Ha ott szeretet és elfogadás van, akkor nagy valószínűség szerint minden a megfelelő mederben fog maradni az esetleges fiatalkori nehézségek megélése mellett is. Személyes tapasztalatom szerint a kamaszkori barátságok is hozzátudnak adni egy ember előremeneteléhez vagy visszahúzásához is. A 15 és 20 év közötti fiatal még egyáltalán nem látja át tetteinek a következményeit, így szerintem azzal teszünk a legjobbat nekik, ha támogatjuk abban amit szeretnek. Sokat segíthetünk azzal is, ha kisebb korától már sportra járatjuk, ahol lekötheti energiáit és nagyon sok előnyét élvezheti később is. Két kisebb gyermekemnél Szonjánál és Gábrisnál, akiknek az apukájuk kiváló zenész arra is nagy hangsúlyt fordítunk a sport mellett, hogy zenét is tanuljanak.Két kisebb gyermekemnél Szonjánál és Gábrisnál arra is nagy hangsúlyt fordítunk a sport mellett, hogy zenét is tanuljanak. Arról persze majd körülbelül 10-15 év múlva tudok beszámolni, hogy ezek rájuk konkrétan milyen hatással voltak. Az elsődleges tapasztalataink azonban nagyon jók.

Almát is megkérdeztükvetlenyialma.jpg

Édesapád Vetlényi Zsolt neve nem ismeretlen a kortárs képzőművészet kedvelőinek körében. Édesanyád is ért a divathoz. Otthonról is ösztönöznek munkádban?

Természetesen nagyon sok ösztönzést kapok mind édesanyámtól és édesapámtól. Édesanyámhoz is közel áll a kreativitás, ő is elvégzett egy divattervezői iskolát. Támogatnak a terveimben és ha kell, jó tanácsokkal látnak el. Nagyon sokat számít nekem az ő véleményük is. Általában az engem körülvevő vizuális élményekből, vagy belső érzésekből inspirálódom. Ha szükségét látom, akkor kutatómunkát végzek, és a levont következtetések alapján kezdek neki az alkotásnak, tervezésnek.

vetlenyi_zsolt_almaszirom.jpg

Vetlényi Zsolt:  Almaszirom

Alma díjnyertes kollekciójának darabjai:

Forrás:https://www.facebook.com/almavetlenyibrand/ Instagram: @almavetlenyi

Ha tetszett ez a bejegyzés, látogass vissza újra, illetve nézz be a weboldalra, ahol számos más szuper írást találsz vagy a Facebook-oldalunkra  is! Klassz családos képeinket pedig az Instán és a Printeresten tesszük közre.

A bejegyzés trackback címe:

http://happyfamily.blog.hu/api/trackback/id/tr4912588477

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.