A család érték

Happy family

Igen vagy nem az apás szülésre?

2017. május 02. - Happy Family

A modern szülők korszakában divatossá vált az apás szülés. Ma már természetesnek számít az, ami húsz éve még elképzelhetetlen volt: hogy az apuka is jelen legyen a szülőszobában. De vajon ki akarja ezt jobban, a nők vagy a férfiak? Érdemes ott lenni vagy inkább maradjon ki belőle a férfi? Mit mondanak a szakértők és az orvosok? Mit gondolnak erről a férfiak? Apás szülés férfiszemmel.

apas_szules.jpg

Minden várandós párnál - inkább előbb, mint utóbb - felmerül a kérdés, hogy vajon az apuka ott legyen-e a szülésnél. Ma már szinte automatikus az igenlő válasz, pedig néhány éve még fel sem merült ennek a lehetősége. A szakemberek szerint viszont ahogy korábban tiltott volt, ugyanúgy most sem ajánlatos „kötelezővé” tenni a férfiak számára. Ez ennél ugyanis sokkal összetettebb kérdés.

A döntést nagyon sok beszélgetésnek kell megelőznie, ahol mindkét fél őszintén elmondja a véleményét,  majd az egyéni igények figyelembevételével kell meghozni a közös konszenzust. Ha ugyanis bármelyik fél csak a másik elvárásai miatt támogatja az apás szülést, az senkinek sem jó és többet árt, mint segít.

Az első döntés joga mindig a nőé

A nők jelentős része természetes és érthető okokból szeretné, hogy ott legyen a párja a szülésnél. A legfontosabb érv ilyenkor az, hogy nem szeretne egyedül lenni, illetve hogy a férfi érzelmi támaszt nyújt és erőt ad a nehéz órákban. De nem mindenki van ezzel így. A szakemberek szerint meglepően sok nő feszélyezve érezné magát, ha ott lenne a férfi a szülésnél. Nem minden nő szeretné ugyanis, hogy a párja „olyan állapotban” lássa őt, sokan pedig attól félnek, hogy a férfinak túl nagy sokkot okoz majd a szülés, esetleg szexuálisan kiábrándul belőle. Valóban mindegyik lehetőség fennáll, ezért nem minden nő szeretne kockáztatni, de minden a kapcsolat típusától és a két ember egyéniségétől is függ. Fontos tehát, hogy először a nő és ne a divat döntse el, hogy mi legyen.

Nincs mindig a nőnek igaza

Egy neve elhallgatását kérő, felkészítő tanfolyamokat vezető vedőnő nem győzte hangsúlyozni, hogy bármennyire is divatos ma már az apás szülés, minden férfinak azt tanácsolja, jól gondolja meg, biztosan ott akar-e lenni és ne csak azért menjen, mert a párja azt szeretné. Senkinek sem hiányzik ugyanis egy olyan ember a szülőszobában, aki többet árt, mint segít és az orvosok munkáját nehezíti, netán az anyukát ilyen-olyan módon gátolja. Az apuka ugyanis akár jószándékkal is hátráltathatja (feszültségével és nyugtalanságával) a szülés folyamatát és ha csak ott „lábatlankodik”, akkor nem sok haszna van belőle a jelenlévőknek.

A férfinak ugyanis több feladata van, fizikailag és mentálisan egyaránt. Jelenlétével egyrészt nem csak az anyuka, hanem a szülést levezénylő csapat asszisztense és segítője is egyben. Ő az, akire a nő támaszkodik, ő az, aki vajúdás alatt mindenhová elkíséri, ő az, aki teljesíti minden kívánságát, ő az, aki tolmácsolja a kéréseit, ő az, aki emlékezteti a tennivalókra, ő az, aki masszíroz, ő az, aki tartja és fogja őt úgy és akkor, ahogy kell. Akkor legyen ott a férfi, ha tisztában van vele, hogy nem csak turistaként fogja lekamerázni a látnivalókat, hanem hasznos részese is lesz az egész folyamatnak. Az apás szülés lényege ugyanis nem a katasztrófaturizmus, hanem az, hogy a férfi is egy közösen átélt élmény és megismételhetlen csoda részese legyen.

Történetek a szülőszobából

Nem véletlen hát, hogy a kórházi személyzet sokszor indokoltan tart az apás szülésektől. Egy megkérdezett szülészorvostól hallottuk a történetet az apukáról, aki elaludt a vajúdó felesége melletti ágyon. Amikor már a szülésre került volna a sor, a nővérek fel akarták ébreszteni, de az anyuka érthető okokból kifakadt, mondván, ha eddig aludt, aludjon csak szegényke tovább. Így ő békésen szundikált, amíg világra jött a baba és ki tudja meddig húzta volna még, ha nem ébresztik azzal, hogy illene már kezébe fognia a gyerekét.

A másik véglet a túlbuzgó apuka, aki mindenbe beleüti az orrát, túl sokat magyaráz, zaklatja az orvosokat a kérdéseivel, netán okoskodik, irányít, rosszabb esetben nem bírja a feszültséget és magából kikelve ordibál. Erre is van példa. A szülésnek egy nyugodt folyamatnak kell lennie és (jobb esetben) a személyzet is ennek megfelelően viselkedik. Hagyni kell, hogy a tapasztalt emberek csinálják a munkájukat, az apuka maradjon a háttérben.

Egy újabb nagyobb csoport azoké az apukáké, akik rossz önismeretről téve tanúbizonyságot bátran bevállalják a szülést, de végül rosszul lesznek és mindenki terhére vannak. Az egészségügyi dolgozók ugyanis leginkább attól tartanak, hogy egy ájuldozó apuka fogja elvonni a figyelmüket. A megkérdezett kórházi személyzet elmondása szerint bár ilyenkor próbálnak minél kevesebb figyelmet fordítani a gyengélkedő apukára - hiszen a baba és az anyuka az első, majd a szülész- és a gyerekorvos, aztán a nővérek kiszolgálása következik, a sor legvégén jön csak az ájult egyén a földön -, mégis mindenkinek (főleg a szülő nőnek) pszichikai terhet jelent, ha ez végül megtörténik.

Hogyan döntsön hát a férfi?

Sokan úgy gondolják, hogy férfiaknak nincs keresnivalójük a szülésnél, hiszen a nők több ezer éve nők között szülnek. Bár ma is bőven vannak olyan kultúrák, ahol a férfiak teljes mértékben kimaradnak a szülésből, de a megkérdezett apák egybehangzó véleménye szerint e csoda átélése valóban egyedülállóan emlékezetes élményt nyújt. Azonban hogy ez valóban így legyen, a férfinak fejben fel kell készülnie! Érdemes eljárni a felkészítő tanfolyamokra, ahol elmondják, mi várható, mi fog történni, hogyan fog lezajlani. A legtöbb szülészeten körbevezetik a párokat, megnézhetik a vajúdó- és a szülőszobát, ezzel is elősegítve a felkészülési folyamatot. Gyakori probléma ugyanis, hogy a férfiak nem tudják, mire számíthatnak. Tanácsos szakirodalmat olvasni, videókat megtekinteni a témában, érdeklődni azoknál a férfi barátoknál, akik ott voltak egy szülésnél, hogy mondják el az őszinte véleményüket és tapasztalataikat. Egészen az utolsó pillanatig halogatható a döntés, sőt, sokan úgy tervezik, hogy csak a vajúdásnál lesznek ott, a szülést magát kihagyják. Az általunk megkérdezett tapasztalt védőnő szerint azonban ha egy férfi ott van az elején, akkor legtöbbször már ott is marad.

A szakemberek egyértelmű állásfoglalása szerint a legfontosabb szabály, hogy ha bármilyen okból úgy érezzük, nem állunk készen, inkább mondjunk nemet, és a nőt kísérje egy másik személy (édesanya, barátnő, testvér stb.) a szülőszobára.

csalad.jpg

Fotó: 123rf.com

Ha már ott vagy mit tegyél?

Tisztában kell lenned azzal, hogy a szülés fájdalommal jár. A védőnő szerint úgy kell tekinteni a fájdalomra, mint a szülés természetes velejárójára. Nem lehet elkerülni, nem lehet megúszni. Bármilyen kegyetlenül hangzik is, próbáld meg minél kevésbé sajnálni az anyukát, ehelyett objektíven szemléld az eseményeket, hiszen csak így kímélheted meg magad a sokktól és csak így tudod érdemben segíteni a szülést.

Ne videózz! Bunkóság fotózni a vajúdó anyukát, még nagyobb taplóság az ilyen képeket megosztani a közösségi médiában. Nem ajánlatos lefotózni a Nagy Pillanatot sem, amikor kijön a baba, hiszen ki akar majd olyan képeket visszanézni, ahol csak egy véres paca látható. Sokkal szebb első képet lehet készíteni a már megtörölgetett babáról. A képek készítése egyébként is elvonja a figyelmedet és nem tudsz arra koncentrálni, ami igazán fontos.

A legfontosabb pedig, hogy ne légy csupán biodíszlet! Ehelyett teljes éneddel légy ott, koncentrálj és légy részese ennek a csodálatos folyamatnak. Ha így teszel, végül ahelyett, hogy kiábrándulnál a párodból, sokkal jobban fogod őt tisztelni, és ahelyett, hogy sokkolva lennél, élvezni fogod a meghitt pillanatot.

Ha tetszett ez a bejegyzés, látogass vissza újra, illetve nézz be a weboldalra, ahol számos más szuper írást találsz vagy a Facebook-oldalunkra  is! Klassz családos képeinket pedig az Instán és a Printeresten tesszük közre.

Szavazz!

A bejegyzés trackback címe:

http://happyfamily.blog.hu/api/trackback/id/tr5312473527

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Momina 2017.05.04. 00:09:46

Hát ez a beszélgetés nálunk a férjemmel kb. tíz másodperc alatt lezajlott:
Én: - Őszinte leszek, én nem szeretném, ha majd ott lennél.
Férj: - Hú, de megkönnyebbültem, hogy ezt mondod, mert én nem szeretnék ott lenni.
És ennyi.

Figyel Castro 2017.05.04. 09:34:20

@Momina: te nem akartad a segitseget, nekem meg nagyon is jol jott, kulonosen a kulfoldi surgossegi csaszinal, hogy hiaba beszelem a nyelvet, azert ott volt plusz kontrollnak, hogyha megis valami baromsagot talalnek valaszolni, mert az eletunk mulik rajta. A moralis tamogatasrol nem is beszelve.

tutifruti22 2017.05.04. 09:51:13

En egy csaszart neztem vegig, igaz csak kivulrol, egy ablakon keresztul ... szep is volt, amig egy bonyoldalom nem lepett fel, es ekkor "live - breaking news" volt alkalmam vegignezni, hogy az addig csevereszo, de a dolgat vegzo team, mikent valtozik at remult tekintetu, majd "csodat" megtekintoket meg remultebben fogado siserehadda ... 1 evet orgedtem, kb ... senkinem sem kivanom ... a vege happyend lett, szerencsere :)

mennyémá 2017.05.04. 13:41:42

egy pillanatig sem volt kétséges, hogy mindkét gyerekem születésénél ott leszek.
Együtt csináltuk végig a 9 hónapot, az előzményekről nem is beszélve.
Végig éltem a legnagyobb boldogságot és a pokol legmélyebb bugyrait. Végig éltem a szülés megindulását, a gyerek elakadását a szülőcsatornában, mert magára tekerte a köldökzsinórt, majd ahogy kibújt. Ezek után hogy nem sírt fel, majd a végtelen megnyugvást, amikor végre mégis.
A másodiknál pedig a létező legnyugisabb, legsimább, leg komplikáció mentesebb szülést.
Egyiket sem cserélném el.
Hiszem, hogy ettől vagyunk mi négyen ennyire közel egymáshoz.

MEDVE1978 2017.05.05. 22:54:34

Könnyebb dolgom volt talán, mindkét gyerekem császárral jött a világra. A kórházban, ahol születtek az volt a protokoll, hogy apuka aztán közelébe sem mehet a műtőnek, viszont a gyerekellátó szobába bemehet már (amikor a baba megszületett - akár császárral, akár természetesen - megcsinálják vele az alapvető tesztet, lefürdetik, megmérik stb.). Mivel nálunk vajúdás sem volt, ezért bután ott ültem / álltam az asszony mellett még a műtétig, aztán leültem a folyosóra. Amikor minden rendben, akkor hívtak be abba a szobába. Mindkétszer láttam a feleségemet, amolyan hajóablakos ajtó volt a műtő és a gyerekellátó között. Még varrták össze a műtőben, minden tiszta vér körülötte, de ő mosolygott, mert az érzéstelenítő miatt semmit nem érzett.
Furcsán hangozhat, de nem irigylem az apás szülést vagy vajúdós részt sem. Nem érzem, hogy annyival kevesebb lenne, hogy nem láttam pont a pillanatot, amikor a gyerek megszületett. Így is rengeteg élményem van a gyerekekkel.